uNK Immunteszt (uNK és plazma sejtek kimutatása endometriális biopsziából)
Immunrendszerünk nemcsak mindennapi életünkben játszik fontos szerepet, hanem a várandósság kialakulásában is. Döntő szerepe van az embrió sikeres megtapadásában, és a terhességi komplikációk elkerülésében.
Az uNK sejtek és a plazma sejtek fontos részei az öröklött és a szerzett immunitásnak.
Az NK sejtek alapvető szerepe a fertőzött sejtek felismerése, és a vírusok elleni védelem. Az NK sejtek jelen vannak a vérben és a méhnyálkahártyában (endometrium) is, de a két populáció különbözik egymástól. Az endometriumban található NK sejteket uNK (uterális) sejteknek hívják.
A plazma sejteket a patogén (vírus, baktérium, stb.) sejtekkel történő kontaktus aktiválja, antitesteket kezdenek termelni, és ilyen módon vesznek részt a fertőzések elleni helyi védelemben.
Az uNK sejtek megnövekedett száma, illetve citotoxikus aktivitásuk, akárcsak a plazma sejtek jelenléte az endometriumban, megzavarhatja az embrió megtapadását, és végső soron megakadályozhatja a terhesség kialakulását.
Az uNK sejtek és a plazma sejtek jelenlétének és mennyiségének a meghatározása támogatja a személyre szabott terápiát, és elősegíti a kívánt várandósság kialakulását
Mi a teszt célja?
A teszt alapvető célja az uNK sejtek és a plazma sejtek számának, illetve igény szerint az uNK sejtek citotoxikus aktivitásának a meghatározása.
Uterális NK sejtek (uNK sejtek)
Az NK sejtek (natural killer, természetes ölősejtek, CD56+) a legfontosabb immunsejtek közé tartoznak a korai várandóság időszakában. Az első trimeszter során a placenta eredetű fehérvérsejtek 70%-a uNK sejt (uterális NK sejt). Számos nemzetközi tanulmány leírta, hogy azok a nők, akiknél nem sikerült az embrió beültetése (RIF, Repeated Implantation Failure, visszatérő megtapadási hibák) vagy spontán abortuszon estek át (RPL, Recurrent Pregnancy Loss), emelkedett uNK sejtszámmal rendelkeznek a méhnyálkahártyában (endometrium). Nagyon valószínű, hogy az uNK sejtek megnövekedett száma akadályozhatja az embrió megtapadását, illetve elvezethet az embrió kilökődéséhez.
Az eredmények az alábbi határértékek szerint alakulnak:
uNK sejtszám <90 = alacsony
uNK sejtszám 90-300 = normális
uNK sejtszám > 300 = emelkedett
Abnormális eredmény esetében (sejtszám > 300 uNK sejt/mm2 ) az IVF eljárás alatt enyhe immunmódosító kezelést lehet alkalmazni az uNK sejtek számának és aktivitásának a csökkentésére.
Az uNK sejtek citotoxikus aktivitását meg is lehet mérni a CD16 sejtfelszíni marker segítségével. Azért fontos a citotoxikus aktivitás mérése, mert még normális uNK sejtszám mellett is lehet magas a citotoxikus sejtek aránya, ami ugyanúgy RIF-et, és/vagy RPL-t okoz. Amennyiben az uNK sejtek száma 100 és 400 közé esik mm2-ként, és emelkedett a CD16+ sejtek száma immunmoduláló terápia szükséges.
Plazma sejtek (CD138+)
Krónikus endometritisz (CE)
A krónikus endometritiszt gyakran bakteriális fertőzés okozza. Az ismétlődő vetélések (RPL), a visszatérő megtapadási hibák (RIF), illetve az idiopátiás (ismert ok nélküli) meddőségek 10-20%-ban a CE áll a háttérben. A CE-t gyakran nem lehet felismerni, mert nem mutat szimptómákat. A CE-t ki lehet mutatni az uterális plazma sejtek (CD138+) immunhisztokémiai festésével és szám szerinti meghatározásával. Amennyiben a számuk meghaladja a 4 plazma sejt/mm2-t, úgy a CE nagy valószínűséggel fennáll, és kezelhető széles hatásspektrumú antibiotikummal.
Hogyan végzik a tesztet?
A tesztet endometrium biopsziából végzik a jénai Egyetemen a Delta Vita Kft. (genetikaneked.hu) és az Egyetem közötti együttműködés keretei között. A biopszia levétele a természetes ciklus 19-22 napja között, vagy az ovuláció után 5-8 nappal esedékes. A minta szállítása szobahőmérsékleten történi 5%-os formalinban. A vizsgálat immunhisztokémiai festéssel történik. Az eredmények 3 hét alatt érkeznek meg.
Mire lehet használni az eredményeket?
Kinek javasolt elvégeztetni az uNK Immun tesztet?
Szakirodalom:
ERA teszt: a sikeres IVF érdekében
Előfordulhat, hogy meddőségi kivizsgáláson átesett pácienseknél optimális feltételek mellett alkalmazott asszisztált reprodukciós eljárásnál a beültetett embriók teljesen egészségesnek tűnnek, azok közül mégsem tapad meg egy sem a méhnyálkahártya falában. Ezekben az esetekben jelenthet megoldást az ERA teszt (Endometrial Receptivity Assay), amellyel meghatározható, hogy a menstruációs ciklus mely napjaira esik az ún. implantációs ablak, amikor a méhnyálkahártya az embrió befogadására alkalmas. Az eddigi adatok alapján az ERA teszt alkalmazásával jelentősen lehet emelni a sikeres várandósságok arányát. A szakirodalom szerint a tesztet nem alkalmazókhoz képest 20-30%-kal lehet növelni a hatékonyságot.
Mi a teszt célja?
Az in vitro fertilizációs (IVF) eljárások – amikor a petefészekből kinyert petesejteket laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg, majd az embriót (vagy embriókat) visszaültetik a méh üregébe – többszöri próbálkozás után sem mindig járnak sikerrel, annak ellenére, hogy látszólag minden megfelelőnek tűnik.
A visszaültetés ismétlődő kudarcát számos tényező okozhatja, az egyik legfontosabb a méhnyálkahártya befogadóképessége (receptivitás).
Létezik egy úgynevezett implantációs ablak, amely a menstruációs ciklus azon napjait jelöli, amikor a méhnyálkahártya alkalmassá válik az embrió befogadására (egy 24-48 órás időszakról van szó). A nők többségénél ez az ablak a várt időpontban lesz, a nők egy részénél azonban (körülbelül 30 százalékuknál) eltolódik.
Ezekben az esetekben jelenthet megoldást az ERA teszt, amellyel meghatározható, hogy az implantációs ablak a számítotthoz képest korábbra vagy későbbre esik.
Mi a módszer lényege?
A teszt során molekuláris genetikai módszerrel, ún. újgenerációs szekvenálással 248 gén kifejeződésének vizsgálatára kerül sor. Ezen gének működése, RNS termelése folyamatosan változik a menstruációs ciklus alatt, eltérő a Receptív és Nem-receptív időszakokban.
Ha a teszt eredménye Receptív, akkor az implantációs ablak a teszt elvégzésének időpontjára esik. Ha a teszt eredménye Nem-receptív, akkor az implantációs ablak eltolódott.
Néhány esetben a teszt ismétlésére lehet szükség az első Nem-receptív eredmény ajánlásának megfelelően, hogy az optimális implantációs ablak ideje megerősítésre kerüljön.
Mi a vizsgálat menete?
A vizsgálat elvégzéséhez az IVF Centrummal szoros együttműködés szükséges. A mintavétel időpontjának meghatározása a kezelőorvos feladata. A mintavétel történhet stimulált, illetve nem stimulált ciklusban is.
A teszt elvégzéséhez méhnyálkahártya mintára van szükség, amelyet endometriális biopsziával vesznek. A méhüregbe egy vékony katétert vezetnek fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet a mintavétel során.
Az eredmény 2-3 hét alatt készül el, melyet a kezelőorvos tud megfelelően kiértékelni, és a sikeres IVF stratégiát meghatározni.
Az embrió optimális időpontban történő beültetésével a sikeres terhesség esélye növelhető.
Szakirodalom
ErMAP® teszt: Endometriális Térkép (Endometrial Mapping, IGLS)
Hasonlóan az ERA teszthez az ErMap teszt is az implantációs ablak (WOI) pontos idejét határozza meg. A különbség az, hogy az ErMap real-time PCR módszert alkalmaz a génaktivitás meghatározására, továbbá ez az egyetlen olyan teszt, amelyben a beágyazódáshoz szükséges immunológiai gének aktivitását is mérik.
Mi a teszt célja?
A sikertelen mesterséges beavatkozások 20-30%-nak a hátterében az áll, hogy az embriót nem a megfelelő időpillanatban ültetik be: vagy túl korán, vagy túl későn. Az implantációs ablak (WOI, Window of Implantation) csak 24-48 óráig van nyitva, és az említett gyakorisággal el is tolódhat az ideális időponthoz képest.
Mi a módszer lényege?
A teszt során molekuláris genetikai módszerrel, ún. real-time PCR segítségével 48 gén aktivitását vizsgálják. Csak olyan gének szerepelnek a mérésben, amelyeknek a befogadásban (receptivitás) illetve az immunválaszban van szerepük. Ezen gének működése, RNS termelése folyamatosan változik a menstruációs ciklus alatt, eltérő a Receptív és Nem-receptív időszakokban.
Mi a vizsgálat menete?
A mintavétel történhet stimulált, illetve nem stimulált ciklusban is. Fontos, hogy a kapott adatokat csak hasonló ciklusban lehet felhasználni.
A teszt elvégzéséhez méhnyálkahártya mintára van szükség, amelyet endometriális biopsziával vesznek. A méhüregbe egy vékony katétert vezetnek fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet a mintavétel során.
Az eredmény 2-3 hét alatt készül el, melyet a kezelőorvos tud megfelelően kiértékelni, és a sikeres IVF stratégiát meghatározni.
Az embrió optimális időpontban történő beültetésével a sikeres terhesség esélye növelhető.
Szakirodalom
FEMOFLOR® teszt: endometrium és vagina mikrobiom analízis RT-PCR-rel
A vaginális és endometriális mikrobiom egy dinamikusan komplex rendszer, amelynek összetétele számos belső (endogén) és külső (exogén) tényező függvénye. Ilyenek többek között a kor, a szexuális szokások, a hormonális állapotok, a különböző fertőzések, és a szedett gyógyszerek. A szakirodalom szerint összefüggés van a mikrobiom összetétele és a sikeres, vagy sikertelen megtermékenyítések (természetes vagy mesterséges) között. A mikrobiom eltérések szoros összefüggésben vannak az urogenitális fertőzésekkel és a terhességi komplikációkkal.
A FEMOFLOR® teszt célja
Mit mutat meg pontosan a teszt eredménye?
Hogyan végezzük a tesztet?
Újdonságok
Újdonság a Femoflor tesztben, hogy minden esetben kiegészítjük hagyományos tenyésztési és rezisztencia adatokkal is. További újdonság, hogy vaginális minta esetén a lelet tartalmazza a PRIMA indexet, ami előre jelzi a koraszülés valószínűségét az első trimeszterben, és a PEOPLe indexet, ami ugyanezt teszi a második trimeszterben.
PRIMA/PEOPLe index > 0 alacsony rizikó
PRIMA/PEOPLe index < 0 magas rizikó
(Megjegyzés: A PRIMA index számítása 2022 óta szabadalom alatt áll. Ld: Bulletin of RSMU, DOI: 10.24075/vrgmu.2022.032)
Mikor érdemes elvégeztetni a Femoflor tesztet?
A teszt egyaránt javasolható (indikációk):
Szakirodalom
EMMA teszt: a méh mikrobiális környezetének vizsgálata
A jelenlegi molekuláris diagnosztikai tesztekkel már nemcsak az állapítható meg, hogy jelen vannak-e a méhüregben a várandósság létrejöttét gátló kórokozó baktériumok, hanem sokkal tágabb kép is adható a méhnyálkahártya állapotáról. Az EMMA névre keresztelt teszt a méhnyálkahártya esetleges krónikus gyulladása mellett azt is kimutatja, hogy általában véve mennyire egészséges a méhünk, vagyis jelen vannak-e olyan baktériumok is, amelyek kifejezetten előnyösek a várandósság létrejötte szempontjából.
Mi a teszt célja?
A méhnyálkahártya felszínén nemcsak gyulladást okozó baktériumok, hanem az embrió beágyazódása szempontjából előnyös hatású baktériumok is élnek. Ezek egyike a tejsavbaktériumok nemzetsége (Lactobacillus), amelyek a hüvelyben és a bélrendszerben is megtalálhatóak: a méhüregben azt sikerült kimutatni ezekről a baktériumokról, hogy a méhnyálkahártya krónikus gyulladása esetén számuk alacsonyabb. Azokban a mintákban, ahol viszont nem volt jelen gyulladás, ott magasabb számban vannak jelen.
Azt is sikerült továbbá kimutatni, hogy egészséges nők esetében a méhnyálkahártya alacsonyabb tejsavbaktérium-koncentrációja összefüggést mutat az embrió beágyazódásának magasabb sikertelenségi arányával, valamint a vetélések magasabb arányával.
A szakemberek ezek alapján egy olyan tesztet is kifejlesztettek, amely nemcsak a krónikus gyulladásokkal összefüggő kórokozó baktériumokat, hanem a méhnyálkahártya általános egészségi állapotát jelző tejsavbaktériumok mennyiségét is képes kimutatni. Az EMMA névre hallgató teszt ezáltal egy átfogó képet ad a méhnyálkahártya állapotáról: nemcsak a krónikus gyulladás jelenléte deríthető ki, hanem az is, hogy mennyire ideális-e a környezet a sikeres fogantatásához vagy az IVF eljárások sikeréhez (EMMA: Endometrial Microbiome Metagenomic Analysis, az endometriális mikrobiom metagenomikai elemzése).
Mit mutat meg pontosan a teszt eredménye?
A teszt összesen tíz baktériumfaj jelenlétét – köztük a nem kórokozó, a megtermékenyítés létrejöttéhez ideális környezetet teremtő tejsavbaktériumok – jelenlétét vizsgálja a méhnyálkahártyából vett apró szövetminta DNS tartalmának elemzése alapján.
Az eredmény megmutatja, hogy optimális-e a méh mikrobiális összetétele az embrió beágyazódásához, ami alapján következtetni lehet rá, hogy az IVF alacsony, közepes vagy magas valószínűséggel lesz-e sikeres. (Ugyanez igaz a természetesen módon létrejövő várandósságok sikerességének valószínűségeire is, ha valaki nem a már fennálló meddősége miatt szeretné igénybe venni tesztet, hanem már a családtervezés során is kíváncsi a saját méhének általános egészségi állapotára.)
Fontos, hogy a teszt nem egy konkrét „igen/nem” eredményt ad az IVF sikerességére vonatkozóan, hanem egy valószínűségi értéket:
Hogyan végezzük a tesztet?
A teszt elvégzéséhez a méhnyálkahártyából vett apró szövetmintára van szükség, amelyet az endometriális biopsziának nevezett folyamat biztosít: a méhüregbe egy vékony katétert vezetünk fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet. A mintavétel nem tart tovább néhány percnél. (Abban az esetben, ha valaki már elvégeztette az ERA tesztet, akkor nem szükséges újabb biopsziát végztetni az EMMA-hoz, mert a meglévő szövetmintából is elvégeztethető a teszt).
Mikor érdemes elvégeztetni az EMMA tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
Szakirodalom
ALICE teszt: meddőséget okozó méhnyálkahártya gyulladás kimutatása
Korábban úgy gondolták, hogy a méhüreg belseje egy steril, mikroorganizmusokat nem tartalmazó környezet, mára azonban kiderült, hogy ez koránt sincs így. Az itt élő mikrobák komoly hatással lehetnek rá, hogy mekkora eséllyel jön létre a kívánt várandósság, ha ugyanis kórokozó baktériumok vannak jelen, a megtermékenyített petesejt méhnyálkahártyába történő beágyazódását akadályozó krónikus gyulladás jöhet létre. Új tesztünk ezeknek a baktériumoknak a jelenlétét mutatja ki, ami azért előnyös, mert pozitív eredmény esetén antibiotikum- és probiotikumkúrával helyreállítható lehet a fogamzóképesség.
Mi a teszt célja?
Ismert, hogy az endometriózis megelőző állapotaként ismert krónikus endometritisz – a méhnyálkahártya fertőzéses eredetű gyulladása – összefügg a meddőséggel, mivel azonban sokszor tünetmentes, a hölgyek gyakran nem tudnak a gyulladás jelenlétéről.
Eddig nem létezett olyan teszt, amely ezt az állapotot kimutatta volna, az ALICE névre keresztelt teszt azonban képes azonosítani azokat a patogén baktériumokat, amelyek a leggyakrabban okoznak krónikusan fennálló gyulladásos állapotokat (ALICE: Analysis of Infectious Chronic Endometritis, a fertőzéses eredetű krónikus endometritisz elemzése).
Mennyire gyakori a méhnyálkahártya krónikus gyulladása?
Meg lehet-e szüntetni a méhnyálkahártya krónikus gyulladását?
Szerencsére igen. Ha a teszt pozitív eredményt ad, akkor a kívánt várandósság létrejötte érdekében a gyulladást kiváltó és fenntartó baktériumok elpusztítására szolgáló antibiotikumkúra javasolt, amelyet probiotikumterápiával egészítünk ki a méhnyálkahártya mikrobiális flórájának helyreállítása érdekében.
Hogyan végezzük a tesztet?
A teszt elvégzéséhez a méhnyálkahártyából vett apró szövetmintára van szükség, amelyet az endometriális biopsziának nevezett folyamat biztosít: a méhüregbe egy vékony katétert vezetünk fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet. A mintavétel nem tart tovább néhány percnél. (Abban az esetben, ha valaki már elvégeztette az ERA tesztet, akkor nem szükséges újabb biopsziát végztetni az ALICE-hoz, mert a meglévő szövetmintából is elvégeztethető a teszt).
A méhnyálkahártya sejtjeiből ezt követően kivontjuk a DNS-t, és meghatározzuk, hogy mely baktériumfajok örökítőanyaga van jelen a mintában. A teszt összesen nyolcféle baktériumfajt azonosít, amelyek mindegyike összefüggésbe hozható a méhnyálkahártya krónikusan jelenlévő gyulladásával.
A lelet alapján kezelőorvosa már el tudja dönteni, hogy milyen antibiotikumokat írjon fel az Ön számára. A teszt néhány hónappal később meg is ismételhető, így egyértelműen látható lesz, hogy sikerrel járt-e a terápia, és a méhnyálkahártya sejtjei alkalmasak-e már a beágyazódni készülő embrió befogadására.
Mikor érdemes elvégeztetni az ALICE tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
Valamint akkor is, ha egy hölgy egyszerűen csak tudni szeretné, hogy méhnyálkahártyájának milyen az általános állapota, és jelen van-e esetleg a várandósság létrejöttét akadályozó krónikus gyulladásos állapot.
Szakirodalom
MicroBioMap® teszt: a méhnyálkahártya mikrobiom térkép vizsgálata (IGLS)
A MicroBioMap teszt az EMMA teszthez hasonlóan a méhnyálkahártya mikrobiomját térképezi fel. A különbség az, hogy mindezt más módszerrel végzi, több mikróba kimutatása lehetséges és alacsonyabbak a költségek. A méhnyálkahártya esetleges krónikus gyulladása mellett azt is kimutatja, hogy általában véve mennyire egészséges a méhnyálkahártyánk, vagyis jelen vannak-e olyan baktériumok, gombák és egyéb egysejtűek is, amelyek gátolhatják a sikeres megtermékenyítést, legyen az természetes vagy mesterséges.
Mi a teszt célja?
A méhnyálkahártya felszínén nemcsak gyulladást okozó baktériumok, hanem az embrió beágyazódása szempontjából előnyös hatású baktériumok is élnek. Ezek egyike a tejsavbaktériumok nemzetsége (Lactobacillus), amelyek a hüvelyben és a bélrendszerben is megtalálhatóak: a méhüregben azt sikerült kimutatni ezekről a baktériumokról, hogy a méhnyálkahártya krónikus gyulladása esetén számuk alacsonyabb. Azokban a mintákban, ahol viszont nem volt jelen gyulladás, ott magasabb számban vannak jelen.
Azt is sikerült továbbá kimutatni, hogy egészséges nők esetében a méhnyálkahártya alacsonyabb tejsavbaktérium-koncentrációja összefüggést mutat az embrió beágyazódásának magasabb sikertelenségi arányával, valamint a vetélések magasabb arányával.
A szakemberek ezek alapján egy olyan tesztet is kifejlesztettek, amely nemcsak a krónikus gyulladásokkal összefüggő kórokozó baktériumokat, hanem a méhnyálkahártya általános egészségi állapotát jelző tejsavbaktériumok mennyiségét is képes kimutatni. A MicroBioMap teszt 18 mikroorganizmus kimutatását végzi, beleértve a baktériumokat, gombákat, és egyéb egysejtűeket (protozoák). A teszt ezáltal egy átfogó képet ad a méhnyálkahártya mikrobiális összetételéről (mapping): nemcsak a krónikus gyulladás jelenléte deríthető ki, hanem az is, hogy mennyire ideális-e a környezet a sikeres fogantatásához vagy az IVF eljárások sikeréhez.
Mit mutat meg pontosan a teszt eredménye?
A teszt összesen 18 mikróba jelenlétét (baktériumok, gombák protozoák) – köztük a nem kórokozó, a megtermékenyítés létrejöttéhez ideális környezetet teremtő tejsavbaktériumok – jelenlétét vizsgálja a méhnyálkahártyából vett apró szövetminta DNS tartalmának elemzése alapján kvantitatív PCR segítségével. A MicroBioMap teszt az egyik legérzékenyebb, és a legtöbb mikróbát kimutató diagnosztikai eljárás.
Az eredmény megmutatja, hogy optimális-e az endometrium mikrobiális összetétele az embrió beágyazódásához, ami alapján következtetni lehet rá, hogy az IVF alacsony, közepes vagy magas valószínűséggel lesz-e sikeres.
Fontos, hogy a teszt nem egy konkrét „igen/nem” eredményt ad az IVF sikerességére vonatkozóan, hanem egy valószínűségi értéket:
Hogyan végezzük a tesztet?
A teszt elvégzéséhez a méhnyálkahártyából vett apró szövetmintára van szükség, amelyet az endometriális biopsziának nevezett folyamat biztosít: a méhüregbe egy vékony katétert vezetünk fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet. A mintavétel nem tart tovább néhány percnél. A tesztet kvantitatív PCR segítségével végzik, ami az egyik legérzékenyebb diagnosztikai módszer.
Mikor érdemes elvégeztetni a MicroBioMap tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
MicroVE+ teszt: a női reproduktív traktus komplex mikrobiom analízise
(vaginális és endometrium mikrobiom együttes analízise) (BioArray)
Mi a teszt célja?
Mit mutat meg pontosan a teszt eredménye?
A vaginális és az endometrium mikroflórájának megváltozása kapcsolatban állhat a sikertelen beültetésekkel és a korai spontán abortusszal. A teszt kimutatja a vaginában és az endometriumban található mikrobiom eloszlását, és magyarázatot adhat:
A riport minden esetben tartalmaz javaslatokat arra nézve, hogy az esetleges kóros állapotot milyen kezeléssel érdemes kezelni.
Hogyan végezzük a tesztet?
A teszt elvégzéséhez vaginális kenetre és endometriális biopsziára van szükség. A mintavétel nem tart tovább néhány percnél. A levett minta stabilizáló oldatba kerül, és így könnyen és biztonságosan szállítható.
Mikor érdemes elvégeztetni a MicroVE+ tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
Ni-POC teszt: a vetélések genetikai hátterének az analízise (a magzati gének elemzése)
A meddőség egyik legnagyobb problémája a Visszatérő Korai Várandósság Elvesztése (RPL, Recurrent Pregnancy Loss, vagy Recurrent Miscarriages). RPL esetében megtörténik a beágyazódás és az embrió néhány hétig fejlődik, utána azonban spontán abortál, vagy művileg kell megszakítani a kialakult várandósságot. Az első trimeszterben az RPL meglehetősen gyakori, és 50%-ban az embrió kromoszómális rendellenességei állnak a háttérben. A mesterséges beavatkozáson átesett páciensek esetében ez az arány még 60%-nál is magasabb lehet.
Mi a teszt célja?
A várandósság alatt az első trimeszter a legkritikusabb időszak, ilyenkor fordul elő vetélés a leggyakrabban. A vetéléseknek (RPL) akár természetes, akár művi úton történik, 50%-ban genetikai okai vannak. Mesterséges beavatkozáson átesett páciensek esetében ez az arány 60%-nál is magasabb lehet (ld: ábra). A genetikai okok elsősorban a magzati kromoszómaállománnyal függnek össze. A kialakult és beágyazódott embrió gyakran kromoszómaeltérések (aneuploidia) miatt nem tud továbbfejlődni. Beültetés előtt az embriót meg lehet vizsgálni, de Magyarországon ez a teszt nem engedélyezett. Az egyetlen vérvételen alapuló lehetőség a vetélés genetikai okának a kiderítésére a Ni-POC teszt. A teszt segítséget nyújt az orvosnak is annak eldöntésében, hogy a vetélést az embrió hibája okozta-e, vagy pedig a befogadó környezet. Amennyiben ugyanis nincs kromoszómális eltérés, úgy érdemes a méhnyálkahártyát vizsgálni (ld: receptivitás, mikrobiom, immunológia, endometriózis tesztek). A teszt célja a magzati sejtek genetikai hátterének az elemzése nem invazív módon. Nincs szükség sebészi beavatkozásra, egyszerű vérvétellel megoldható, és 10 napon belül ad eredményt. Amennyiben a teszt eredménye negatív, tehát nincs kimutatható kromoszómális eltérés, úgy a teszt árának 30%-át visszatérítjük a páciens részére.
Hogyan végezzük a tesztet?
A tesztet anyai vérmintából lehet elvégezni, célszerűen a vetélés időpontjához képest a lehető legrövidebb időn belül (max. 10 nap a spontán vagy a művi abortuszhoz képest). Ilyenkor ugyanis az anyai vérkeringésben még megtalálhatók a magzati sejtek, de az idő előrehaladtával számuk csökken, majd eltűnik. A teszt során a magzati sejtek kiválogatásra kerülnek, és új-generációs szekvenálással (NGS) elemzik a magzati DNS-t.
Lehet kezelést alkalmazni, ha a teszt eredménye pozitív?
A Ni-POC teszt csak arra a kialakult várandósságra, illetve arra a beültetett embrióra ad információt, amelyik vetéléssel ért véget. A teszt eredményéből nem lehet következtetéseket levonni a jövőben kialakuló várandósságra, ugyanis minden embrió különbözik egymástól.
Mikor érdemes elvégeztetni az Ni-POC tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
A teszt korlátai
Szakirodalom
uNK Immunteszt (uNK és plazma sejtek kimutatása endometriális biopsziából)
Immunrendszerünk nemcsak mindennapi életünkben játszik fontos szerepet, hanem a várandósság kialakulásában is. Döntő szerepe van az embrió sikeres megtapadásában, és a terhességi komplikációk elkerülésében.
Az uNK sejtek és a plazma sejtek fontos részei az öröklött és a szerzett immunitásnak.
Az NK sejtek alapvető szerepe a fertőzött sejtek felismerése, és a vírusok elleni védelem. Az NK sejtek jelen vannak a vérben és a méhnyálkahártyában (endometrium) is, de a két populáció különbözik egymástól. Az endometriumban található NK sejteket uNK (uterális) sejteknek hívják.
A plazma sejteket a patogén (vírus, baktérium, stb.) sejtekkel történő kontaktus aktiválja, antitesteket kezdenek termelni, és ilyen módon vesznek részt a fertőzések elleni helyi védelemben.
Az uNK sejtek megnövekedett száma, illetve citotoxikus aktivitásuk, akárcsak a plazma sejtek jelenléte az endometriumban, megzavarhatja az embrió megtapadását, és végső soron megakadályozhatja a terhesség kialakulását.
Az uNK sejtek és a plazma sejtek jelenlétének és mennyiségének a meghatározása támogatja a személyre szabott terápiát, és elősegíti a kívánt várandósság kialakulását
Mi a teszt célja?
A teszt alapvető célja az uNK sejtek és a plazma sejtek számának, illetve igény szerint az uNK sejtek citotoxikus aktivitásának a meghatározása.
Uterális NK sejtek (uNK sejtek)
Az NK sejtek (natural killer, természetes ölősejtek, CD56+) a legfontosabb immunsejtek közé tartoznak a korai várandóság időszakában. Az első trimeszter során a placenta eredetű fehérvérsejtek 70%-a uNK sejt (uterális NK sejt). Számos nemzetközi tanulmány leírta, hogy azok a nők, akiknél nem sikerült az embrió beültetése (RIF, Repeated Implantation Failure, visszatérő megtapadási hibák) vagy spontán abortuszon estek át (RPL, Recurrent Pregnancy Loss), emelkedett uNK sejtszámmal rendelkeznek a méhnyálkahártyában (endometrium). Nagyon valószínű, hogy az uNK sejtek megnövekedett száma akadályozhatja az embrió megtapadását, illetve elvezethet az embrió kilökődéséhez.
Az eredmények az alábbi határértékek szerint alakulnak:
uNK sejtszám <90 = alacsony
uNK sejtszám 90-300 = normális
uNK sejtszám > 300 = emelkedett
Abnormális eredmény esetében (sejtszám > 300 uNK sejt/mm2 ) az IVF eljárás alatt enyhe immunmódosító kezelést lehet alkalmazni az uNK sejtek számának és aktivitásának a csökkentésére.
Az uNK sejtek citotoxikus aktivitását meg is lehet mérni a CD16 sejtfelszíni marker segítségével. Azért fontos a citotoxikus aktivitás mérése, mert még normális uNK sejtszám mellett is lehet magas a citotoxikus sejtek aránya, ami ugyanúgy RIF-et, és/vagy RPL-t okoz. Amennyiben az uNK sejtek száma 100 és 400 közé esik mm2-ként, és emelkedett a CD16+ sejtek száma immunmoduláló terápia szükséges.
Plazma sejtek (CD138+)
Krónikus endometritisz (CE)
A krónikus endometritiszt gyakran bakteriális fertőzés okozza. Az ismétlődő vetélések (RPL), a visszatérő megtapadási hibák (RIF), illetve az idiopátiás (ismert ok nélküli) meddőségek 10-20%-ban a CE áll a háttérben. A CE-t gyakran nem lehet felismerni, mert nem mutat szimptómákat. A CE-t ki lehet mutatni az uterális plazma sejtek (CD138+) immunhisztokémiai festésével és szám szerinti meghatározásával. Amennyiben a számuk meghaladja a 4 plazma sejt/mm2-t, úgy a CE nagy valószínűséggel fennáll, és kezelhető széles hatásspektrumú antibiotikummal.
Hogyan végzik a tesztet?
A tesztet endometrium biopsziából végzik a jénai Egyetemen a Delta Vita Kft. (genetikaneked.hu) és az Egyetem közötti együttműködés keretei között. A biopszia levétele a természetes ciklus 19-22 napja között, vagy az ovuláció után 5-8 nappal esedékes. A minta szállítása szobahőmérsékleten történi 5%-os formalinban. A vizsgálat immunhisztokémiai festéssel történik. Az eredmények 3 hét alatt érkeznek meg.
Mire lehet használni az eredményeket?
Kinek javasolt elvégeztetni az uNK Immun tesztet?
Szakirodalom:
ERA teszt: a sikeres IVF érdekében
Előfordulhat, hogy meddőségi kivizsgáláson átesett pácienseknél optimális feltételek mellett alkalmazott asszisztált reprodukciós eljárásnál a beültetett embriók teljesen egészségesnek tűnnek, azok közül mégsem tapad meg egy sem a méhnyálkahártya falában. Ezekben az esetekben jelenthet megoldást az ERA teszt (Endometrial Receptivity Assay), amellyel meghatározható, hogy a menstruációs ciklus mely napjaira esik az ún. implantációs ablak, amikor a méhnyálkahártya az embrió befogadására alkalmas. Az eddigi adatok alapján az ERA teszt alkalmazásával jelentősen lehet emelni a sikeres várandósságok arányát. A szakirodalom szerint a tesztet nem alkalmazókhoz képest 20-30%-kal lehet növelni a hatékonyságot.
Mi a teszt célja?
Az in vitro fertilizációs (IVF) eljárások – amikor a petefészekből kinyert petesejteket laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg, majd az embriót (vagy embriókat) visszaültetik a méh üregébe – többszöri próbálkozás után sem mindig járnak sikerrel, annak ellenére, hogy látszólag minden megfelelőnek tűnik.
A visszaültetés ismétlődő kudarcát számos tényező okozhatja, az egyik legfontosabb a méhnyálkahártya befogadóképessége (receptivitás).
Létezik egy úgynevezett implantációs ablak, amely a menstruációs ciklus azon napjait jelöli, amikor a méhnyálkahártya alkalmassá válik az embrió befogadására (egy 24-48 órás időszakról van szó). A nők többségénél ez az ablak a várt időpontban lesz, a nők egy részénél azonban (körülbelül 30 százalékuknál) eltolódik.
Ezekben az esetekben jelenthet megoldást az ERA teszt, amellyel meghatározható, hogy az implantációs ablak a számítotthoz képest korábbra vagy későbbre esik.
Mi a módszer lényege?
A teszt során molekuláris genetikai módszerrel, ún. újgenerációs szekvenálással 248 gén kifejeződésének vizsgálatára kerül sor. Ezen gének működése, RNS termelése folyamatosan változik a menstruációs ciklus alatt, eltérő a Receptív és Nem-receptív időszakokban.
Ha a teszt eredménye Receptív, akkor az implantációs ablak a teszt elvégzésének időpontjára esik. Ha a teszt eredménye Nem-receptív, akkor az implantációs ablak eltolódott.
Néhány esetben a teszt ismétlésére lehet szükség az első Nem-receptív eredmény ajánlásának megfelelően, hogy az optimális implantációs ablak ideje megerősítésre kerüljön.
Mi a vizsgálat menete?
A vizsgálat elvégzéséhez az IVF Centrummal szoros együttműködés szükséges. A mintavétel időpontjának meghatározása a kezelőorvos feladata. A mintavétel történhet stimulált, illetve nem stimulált ciklusban is.
A teszt elvégzéséhez méhnyálkahártya mintára van szükség, amelyet endometriális biopsziával vesznek. A méhüregbe egy vékony katétert vezetnek fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet a mintavétel során.
Az eredmény 2-3 hét alatt készül el, melyet a kezelőorvos tud megfelelően kiértékelni, és a sikeres IVF stratégiát meghatározni.
Az embrió optimális időpontban történő beültetésével a sikeres terhesség esélye növelhető.
Szakirodalom
ErMAP® teszt: Endometriális Térkép (Endometrial Mapping, IGLS)
Hasonlóan az ERA teszthez az ErMap teszt is az implantációs ablak (WOI) pontos idejét határozza meg. A különbség az, hogy az ErMap real-time PCR módszert alkalmaz a génaktivitás meghatározására, továbbá ez az egyetlen olyan teszt, amelyben a beágyazódáshoz szükséges immunológiai gének aktivitását is mérik.
Mi a teszt célja?
A sikertelen mesterséges beavatkozások 20-30%-nak a hátterében az áll, hogy az embriót nem a megfelelő időpillanatban ültetik be: vagy túl korán, vagy túl későn. Az implantációs ablak (WOI, Window of Implantation) csak 24-48 óráig van nyitva, és az említett gyakorisággal el is tolódhat az ideális időponthoz képest.
Mi a módszer lényege?
A teszt során molekuláris genetikai módszerrel, ún. real-time PCR segítségével 48 gén aktivitását vizsgálják. Csak olyan gének szerepelnek a mérésben, amelyeknek a befogadásban (receptivitás) illetve az immunválaszban van szerepük. Ezen gének működése, RNS termelése folyamatosan változik a menstruációs ciklus alatt, eltérő a Receptív és Nem-receptív időszakokban.
Mi a vizsgálat menete?
A mintavétel történhet stimulált, illetve nem stimulált ciklusban is. Fontos, hogy a kapott adatokat csak hasonló ciklusban lehet felhasználni.
A teszt elvégzéséhez méhnyálkahártya mintára van szükség, amelyet endometriális biopsziával vesznek. A méhüregbe egy vékony katétert vezetnek fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet a mintavétel során.
Az eredmény 2-3 hét alatt készül el, melyet a kezelőorvos tud megfelelően kiértékelni, és a sikeres IVF stratégiát meghatározni.
Az embrió optimális időpontban történő beültetésével a sikeres terhesség esélye növelhető.
Szakirodalom
FEMOFLOR® teszt: endometrium és vagina mikrobiom analízis RT-PCR-rel
A vaginális és endometriális mikrobiom egy dinamikusan komplex rendszer, amelynek összetétele számos belső (endogén) és külső (exogén) tényező függvénye. Ilyenek többek között a kor, a szexuális szokások, a hormonális állapotok, a különböző fertőzések, és a szedett gyógyszerek. A szakirodalom szerint összefüggés van a mikrobiom összetétele és a sikeres, vagy sikertelen megtermékenyítések (természetes vagy mesterséges) között. A mikrobiom eltérések szoros összefüggésben vannak az urogenitális fertőzésekkel és a terhességi komplikációkkal.
A FEMOFLOR® teszt célja
A vagina és az endometrium számos mikroorganizmus élőhelye, amelyek közül elsősorban a
baktériumok az uralkodók. Egy másik jellemző sajátosság, hogy a baktériumok között is
vannak olyan törzsek, illetve fajok, amelyek normális esetben túlsúlyban vannak (pl:
Lactobacillus). A Lactobacillus-ok egyrészt tejsavtermelésük révén csökkentik a környezet
pH-ját, másrészt ún. bakteriocin (egyfajta bakteriális antibiotikum) termelés révén
szabályozzák az egyéb mikróbák szaporodását. Külső és/vagy belső tényezők az
egyensúlyban lévő mikrobiom összetételét felboríthatják (diszbiózis), és elősegíthetik a
kórokozó mikroorganizmusok elszaporodását. Egyebek mellett például ilyen tényező a női
szervezet által termelt ösztrogén, amelynek a hiányában kevesebb a glikogén, ami a
Lactobacillus-ok egyik tápanyaga. A glikogént alakítják át tejsavvá, ami savas környezetet
biztosít. A kevesebb tejsav miatt megemelkedik a környezet pH-ja, és lehetőség nyílik
kórokozó mikroorganizmusok szaporodására. A teszt célja, hogy a mikrobiom összetételét
kimutassa (minőségi és mennyiségi elemzés), és segítse a személyre szabott terápiát.
Mit mutat meg pontosan a teszt eredménye?
A teszt a vaginában és/vagy az endometriumban található mikroorganizmusokat, és azok
mennyiségét mutatja ki, beleértve a kórokozó mikróbákat is. Szemben a hagyományos
tenyésztéses, vagy DNS alapú tesztekkel nemcsak a mikróbák jelenlétét, vagy hiányát
detektálja, hanem a vaginában található mikróbák mennyiségét is meghatározza (mikrobiom
elemzés). Ez azért fontos, mert a mikrobiomban mindig találhatók ún. feltételes kórokozók,
illetve anaerob mikróbák. Előbbiek csak akkor igényelnek kezelést, ha egy bizonyos
mennyiségnél nagyobb arányban vannak jelen. Utóbbiak oxigén jelenlétében elpusztulnak,
így a hagyományos tenyésztési eljárásokkal nehéz a kimutatásuk.
Hogyan végezzük a tesztet?
A tesztet RT-PCR (real-time PCR) segítségével végzik. Az RT-PCR az egyik legérzékenyebb
detektálási eljárás, sokkal érzékenyebb, mint a hagyományos tenyésztéses eljárások. Az RT-
PCR segítségével nemcsak az adott mikróba jelenlétét, vagy hiányát lehet meghatározni,
hanem a pontos mennyiségét is. Újdonság a Femoflor tesztben, hogy minden esetben
kiegészítjük hagyományos tenyésztési adatokkal is.
Újdonságok
Újdonság a Femoflor tesztben, hogy minden esetben kiegészítjük hagyományos tenyésztési és rezisztencia adatokkal is. További újdonság, hogy vaginális minta esetén a lelet tartalmazza a PRIMA indexet, ami előre jelzi a koraszülés valószínűségét az első trimeszterben, és a PEOPLe indexet, ami ugyanezt teszi a második trimeszterben.
PRIMA/PEOPLe index > 0 alacsony rizikó
PRIMA/PEOPLe index < 0 magas rizikó
(Megjegyzés: A PRIMA index számítása 2022 óta szabadalom alatt áll. Ld: Bulletin of RSMU, DOI: 10.24075/vrgmu.2022.032)
Mikor érdemes elvégeztetni a Femoflor tesztet?
A teszt egyaránt javasolható (indikációk):
Szakirodalom
EMMA teszt: a méh mikrobiális környezetének vizsgálata
A jelenlegi molekuláris diagnosztikai tesztekkel már nemcsak az állapítható meg, hogy jelen vannak-e a méhüregben a várandósság létrejöttét gátló kórokozó baktériumok, hanem sokkal tágabb kép is adható a méhnyálkahártya állapotáról. Az EMMA névre keresztelt teszt a méhnyálkahártya esetleges krónikus gyulladása mellett azt is kimutatja, hogy általában véve mennyire egészséges a méhünk, vagyis jelen vannak-e olyan baktériumok is, amelyek kifejezetten előnyösek a várandósság létrejötte szempontjából.
Mi a teszt célja?
A méhnyálkahártya felszínén nemcsak gyulladást okozó baktériumok, hanem az embrió beágyazódása szempontjából előnyös hatású baktériumok is élnek. Ezek egyike a tejsavbaktériumok nemzetsége (Lactobacillus), amelyek a hüvelyben és a bélrendszerben is megtalálhatóak: a méhüregben azt sikerült kimutatni ezekről a baktériumokról, hogy a méhnyálkahártya krónikus gyulladása esetén számuk alacsonyabb. Azokban a mintákban, ahol viszont nem volt jelen gyulladás, ott magasabb számban vannak jelen.
Azt is sikerült továbbá kimutatni, hogy egészséges nők esetében a méhnyálkahártya alacsonyabb tejsavbaktérium-koncentrációja összefüggést mutat az embrió beágyazódásának magasabb sikertelenségi arányával, valamint a vetélések magasabb arányával.
A szakemberek ezek alapján egy olyan tesztet is kifejlesztettek, amely nemcsak a krónikus gyulladásokkal összefüggő kórokozó baktériumokat, hanem a méhnyálkahártya általános egészségi állapotát jelző tejsavbaktériumok mennyiségét is képes kimutatni. Az EMMA névre hallgató teszt ezáltal egy átfogó képet ad a méhnyálkahártya állapotáról: nemcsak a krónikus gyulladás jelenléte deríthető ki, hanem az is, hogy mennyire ideális-e a környezet a sikeres fogantatásához vagy az IVF eljárások sikeréhez (EMMA: Endometrial Microbiome Metagenomic Analysis, az endometriális mikrobiom metagenomikai elemzése).
Mit mutat meg pontosan a teszt eredménye?
A teszt összesen tíz baktériumfaj jelenlétét – köztük a nem kórokozó, a megtermékenyítés létrejöttéhez ideális környezetet teremtő tejsavbaktériumok – jelenlétét vizsgálja a méhnyálkahártyából vett apró szövetminta DNS tartalmának elemzése alapján.
Az eredmény megmutatja, hogy optimális-e a méh mikrobiális összetétele az embrió beágyazódásához, ami alapján következtetni lehet rá, hogy az IVF alacsony, közepes vagy magas valószínűséggel lesz-e sikeres. (Ugyanez igaz a természetesen módon létrejövő várandósságok sikerességének valószínűségeire is, ha valaki nem a már fennálló meddősége miatt szeretné igénybe venni tesztet, hanem már a családtervezés során is kíváncsi a saját méhének általános egészségi állapotára.)
Fontos, hogy a teszt nem egy konkrét „igen/nem” eredményt ad az IVF sikerességére vonatkozóan, hanem egy valószínűségi értéket:
Hogyan végezzük a tesztet?
A teszt elvégzéséhez a méhnyálkahártyából vett apró szövetmintára van szükség, amelyet az endometriális biopsziának nevezett folyamat biztosít: a méhüregbe egy vékony katétert vezetünk fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet. A mintavétel nem tart tovább néhány percnél. (Abban az esetben, ha valaki már elvégeztette az ERA tesztet, akkor nem szükséges újabb biopsziát végztetni az EMMA-hoz, mert a meglévő szövetmintából is elvégeztethető a teszt).
Mikor érdemes elvégeztetni az EMMA tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
Szakirodalom
ALICE teszt: meddőséget okozó méhnyálkahártya gyulladás kimutatása
Korábban úgy gondolták, hogy a méhüreg belseje egy steril, mikroorganizmusokat nem tartalmazó környezet, mára azonban kiderült, hogy ez koránt sincs így. Az itt élő mikrobák komoly hatással lehetnek rá, hogy mekkora eséllyel jön létre a kívánt várandósság, ha ugyanis kórokozó baktériumok vannak jelen, a megtermékenyített petesejt méhnyálkahártyába történő beágyazódását akadályozó krónikus gyulladás jöhet létre. Új tesztünk ezeknek a baktériumoknak a jelenlétét mutatja ki, ami azért előnyös, mert pozitív eredmény esetén antibiotikum- és probiotikumkúrával helyreállítható lehet a fogamzóképesség.
Mi a teszt célja?
Ismert, hogy az endometriózis megelőző állapotaként ismert krónikus endometritisz – a méhnyálkahártya fertőzéses eredetű gyulladása – összefügg a meddőséggel, mivel azonban sokszor tünetmentes, a hölgyek gyakran nem tudnak a gyulladás jelenlétéről.
Eddig nem létezett olyan teszt, amely ezt az állapotot kimutatta volna, az ALICE névre keresztelt teszt azonban képes azonosítani azokat a patogén baktériumokat, amelyek a leggyakrabban okoznak krónikusan fennálló gyulladásos állapotokat (ALICE: Analysis of Infectious Chronic Endometritis, a fertőzéses eredetű krónikus endometritisz elemzése).
Mennyire gyakori a méhnyálkahártya krónikus gyulladása?
Meg lehet-e szüntetni a méhnyálkahártya krónikus gyulladását?
Szerencsére igen. Ha a teszt pozitív eredményt ad, akkor a kívánt várandósság létrejötte érdekében a gyulladást kiváltó és fenntartó baktériumok elpusztítására szolgáló antibiotikumkúra javasolt, amelyet probiotikumterápiával egészítünk ki a méhnyálkahártya mikrobiális flórájának helyreállítása érdekében.
Hogyan végezzük a tesztet?
A teszt elvégzéséhez a méhnyálkahártyából vett apró szövetmintára van szükség, amelyet az endometriális biopsziának nevezett folyamat biztosít: a méhüregbe egy vékony katétert vezetünk fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet. A mintavétel nem tart tovább néhány percnél. (Abban az esetben, ha valaki már elvégeztette az ERA tesztet, akkor nem szükséges újabb biopsziát végztetni az ALICE-hoz, mert a meglévő szövetmintából is elvégeztethető a teszt).
A méhnyálkahártya sejtjeiből ezt követően kivontjuk a DNS-t, és meghatározzuk, hogy mely baktériumfajok örökítőanyaga van jelen a mintában. A teszt összesen nyolcféle baktériumfajt azonosít, amelyek mindegyike összefüggésbe hozható a méhnyálkahártya krónikusan jelenlévő gyulladásával.
A lelet alapján kezelőorvosa már el tudja dönteni, hogy milyen antibiotikumokat írjon fel az Ön számára. A teszt néhány hónappal később meg is ismételhető, így egyértelműen látható lesz, hogy sikerrel járt-e a terápia, és a méhnyálkahártya sejtjei alkalmasak-e már a beágyazódni készülő embrió befogadására.
Mikor érdemes elvégeztetni az ALICE tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
Valamint akkor is, ha egy hölgy egyszerűen csak tudni szeretné, hogy méhnyálkahártyájának milyen az általános állapota, és jelen van-e esetleg a várandósság létrejöttét akadályozó krónikus gyulladásos állapot.
Szakirodalom
MicroBioMap® teszt: a méhnyálkahártya mikrobiom térkép vizsgálata (IGLS)
A MicroBioMap teszt az EMMA teszthez hasonlóan a méhnyálkahártya mikrobiomját térképezi fel. A különbség az, hogy mindezt más módszerrel végzi, több mikróba kimutatása lehetséges és alacsonyabbak a költségek. A méhnyálkahártya esetleges krónikus gyulladása mellett azt is kimutatja, hogy általában véve mennyire egészséges a méhnyálkahártyánk, vagyis jelen vannak-e olyan baktériumok, gombák és egyéb egysejtűek is, amelyek gátolhatják a sikeres megtermékenyítést, legyen az természetes vagy mesterséges.
Mi a teszt célja?
A méhnyálkahártya felszínén nemcsak gyulladást okozó baktériumok, hanem az embrió beágyazódása szempontjából előnyös hatású baktériumok is élnek. Ezek egyike a tejsavbaktériumok nemzetsége (Lactobacillus), amelyek a hüvelyben és a bélrendszerben is megtalálhatóak: a méhüregben azt sikerült kimutatni ezekről a baktériumokról, hogy a méhnyálkahártya krónikus gyulladása esetén számuk alacsonyabb. Azokban a mintákban, ahol viszont nem volt jelen gyulladás, ott magasabb számban vannak jelen.
Azt is sikerült továbbá kimutatni, hogy egészséges nők esetében a méhnyálkahártya alacsonyabb tejsavbaktérium-koncentrációja összefüggést mutat az embrió beágyazódásának magasabb sikertelenségi arányával, valamint a vetélések magasabb arányával.
A szakemberek ezek alapján egy olyan tesztet is kifejlesztettek, amely nemcsak a krónikus gyulladásokkal összefüggő kórokozó baktériumokat, hanem a méhnyálkahártya általános egészségi állapotát jelző tejsavbaktériumok mennyiségét is képes kimutatni. A MicroBioMap teszt 18 mikroorganizmus kimutatását végzi, beleértve a baktériumokat, gombákat, és egyéb egysejtűeket (protozoák). A teszt ezáltal egy átfogó képet ad a méhnyálkahártya mikrobiális összetételéről (mapping): nemcsak a krónikus gyulladás jelenléte deríthető ki, hanem az is, hogy mennyire ideális-e a környezet a sikeres fogantatásához vagy az IVF eljárások sikeréhez.
Mit mutat meg pontosan a teszt eredménye?
A teszt összesen 18 mikróba jelenlétét (baktériumok, gombák protozoák) – köztük a nem kórokozó, a megtermékenyítés létrejöttéhez ideális környezetet teremtő tejsavbaktériumok – jelenlétét vizsgálja a méhnyálkahártyából vett apró szövetminta DNS tartalmának elemzése alapján kvantitatív PCR segítségével. A MicroBioMap teszt az egyik legérzékenyebb, és a legtöbb mikróbát kimutató diagnosztikai eljárás.
Az eredmény megmutatja, hogy optimális-e az endometrium mikrobiális összetétele az embrió beágyazódásához, ami alapján következtetni lehet rá, hogy az IVF alacsony, közepes vagy magas valószínűséggel lesz-e sikeres.
Fontos, hogy a teszt nem egy konkrét „igen/nem” eredményt ad az IVF sikerességére vonatkozóan, hanem egy valószínűségi értéket:
Hogyan végezzük a tesztet?
A teszt elvégzéséhez a méhnyálkahártyából vett apró szövetmintára van szükség, amelyet az endometriális biopsziának nevezett folyamat biztosít: a méhüregbe egy vékony katétert vezetünk fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet. A mintavétel nem tart tovább néhány percnél. A tesztet kvantitatív PCR segítségével végzik, ami az egyik legérzékenyebb diagnosztikai módszer.
Mikor érdemes elvégeztetni a MicroBioMap tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
MicroVE+ teszt: a női reproduktív traktus komplex mikrobiom analízise
(vaginális és endometrium mikrobiom együttes analízise) (BioArray)
A MicroVE+ teszt az egyetlen olyan teszt jelenleg, amely egy mintából, egy rendszerben
elemzi a vagina és a méhnyálkahártya mikrobiom összetételét. A méhnyálkahártya
mikrobiom összetétele a tapasztalatok szerint ugyanis vaginális eredetű. A szakirodalom
szerint összefüggés van a vagina és a méhnyálkahártya mikrobiom összetétele és a
sikeres, vagy sikertelen IVF között.
Mi a teszt célja?
A vagina felszínén az embrió beágyazódása szempontjából előnyös hatású baktériumok
élnek. Ezek egyike a tejsavbaktériumok nemzetsége (Lactobacillus), amelyek olyan
mikrokörnyezetet teremtenek, amelyek elősegítik a megtermékenyítést, és a potenciálisan
sikeres beágyazódást. A lactobacillusok által termelt vegyületek segítik elnyomni a kóros, és
esetenként gyulladást okozó baktériumokat (pl: Gardnerella sp.). Amennyiben a kóros
mikroflóra kerül túlsúlyba, úgy a nemkívánatos mikroflóra felszálló fertőzés útján eljuthat a
méhnyálkahártyába és gyulladást okozhat, ami a beágyazódást gátolja.
A teszt célja a vagina és a méhnyálkahártya mikrobiális összetételének a kimutatása a jelenleg
elérhető legpontosabb módszerrel, a DNS új generációs szekvenálásával (NGS, Next
Generation Sequencing). A módszer nagy előnye, hogy olyan mikróbákat is ki tud mutatni,
amelyek a hagyományos módszerekkel a detektálási küszöb alatt maradnak.
Mit mutat meg pontosan a teszt eredménye?
A vaginális és az endometrium mikroflórájának megváltozása kapcsolatban állhat a sikertelen
beültetésekkel és a korai spontán abortusszal. A teszt kimutatja a vaginában és az
endometriumban található mikrobiom eloszlását, és magyarázatot adhat:
A riport minden esetben tartalmaz javaslatokat arra nézve, hogy az esetleges kóros állapotot
milyen kezeléssel érdemes kezelni.
Hogyan végezzük a tesztet?
A teszt elvégzéséhez vaginális kenetre és endometriális biopsziára van szükség. A mintavétel
nem tart tovább néhány percnél. A levett minta stabilizáló oldatba kerül, és így könnyen és
biztonságosan szállítható.
Mikor érdemes elvégeztetni a MicroVE+ tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
Ni-POC teszt: a vetélések genetikai hátterének az analízise (a magzati gének elemzése)
A meddőség egyik legnagyobb problémája a Visszatérő Korai Várandósság Elvesztése (RPL, Recurrent Pregnancy Loss, vagy Recurrent Miscarriages). RPL esetében megtörténik a beágyazódás és az embrió néhány hétig fejlődik, utána azonban spontán abortál, vagy művileg kell megszakítani a kialakult várandósságot. Az első trimeszterben az RPL meglehetősen gyakori, és 50%-ban az embrió kromoszómális rendellenességei állnak a háttérben. A mesterséges beavatkozáson átesett páciensek esetében ez az arány még 60%-nál is magasabb lehet.
Mi a teszt célja?
A várandósság alatt az első trimeszter a legkritikusabb időszak, ilyenkor fordul elő vetélés a leggyakrabban. A vetéléseknek (RPL) akár természetes, akár művi úton történik, 50%-ban genetikai okai vannak. Mesterséges beavatkozáson átesett páciensek esetében ez az arány 60%-nál is magasabb lehet (ld: ábra). A genetikai okok elsősorban a magzati kromoszómaállománnyal függnek össze. A kialakult és beágyazódott embrió gyakran kromoszómaeltérések (aneuploidia) miatt nem tud továbbfejlődni. Beültetés előtt az embriót meg lehet vizsgálni, de Magyarországon ez a teszt nem engedélyezett. Az egyetlen vérvételen alapuló lehetőség a vetélés genetikai okának a kiderítésére a Ni-POC teszt. A teszt segítséget nyújt az orvosnak is annak eldöntésében, hogy a vetélést az embrió hibája okozta-e, vagy pedig a befogadó környezet. Amennyiben ugyanis nincs kromoszómális eltérés, úgy érdemes a méhnyálkahártyát vizsgálni (ld: receptivitás, mikrobiom, immunológia, endometriózis tesztek). A teszt célja a magzati sejtek genetikai hátterének az elemzése nem invazív módon. Nincs szükség sebészi beavatkozásra, egyszerű vérvétellel megoldható, és 10 napon belül ad eredményt. Amennyiben a teszt eredménye negatív, tehát nincs kimutatható kromoszómális eltérés, úgy a teszt árának 30%-át visszatérítjük a páciens részére.
Hogyan végezzük a tesztet?
A tesztet anyai vérmintából lehet elvégezni, célszerűen a vetélés időpontjához képest a lehető legrövidebb időn belül (max. 10 nap a spontán vagy a művi abortuszhoz képest). Ilyenkor ugyanis az anyai vérkeringésben még megtalálhatók a magzati sejtek, de az idő előrehaladtával számuk csökken, majd eltűnik. A teszt során a magzati sejtek kiválogatásra kerülnek, és új-generációs szekvenálással (NGS) elemzik a magzati DNS-t.
Lehet kezelést alkalmazni, ha a teszt eredménye pozitív?
A Ni-POC teszt csak arra a kialakult várandósságra, illetve arra a beültetett embrióra ad információt, amelyik vetéléssel ért véget. A teszt eredményéből nem lehet következtetéseket levonni a jövőben kialakuló várandósságra, ugyanis minden embrió különbözik egymástól.
Mikor érdemes elvégeztetni az Ni-POC tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
A teszt korlátai
Szakirodalom
PCOS diagnózisa esetén a családtervezés kérdése gyakran aggodalmat kelt. Cikkünkben bemutatjuk, hogyan segíthet a megfelelő szakmai támogatás a sikeres fogantatásban és az anyává válásban.
Az őssejt levétel egy egyszeri, vissza nem térő lehetőség, amellyel sokat tehet gyermeke jövőjéért. Tudja meg cikkünkből, hogy hogyan!
A megelőzés mindig könnyebb, mint a kezelés. Tudjon meg többet a HPV oltásról és arról, miért kulcsfontosságú már fiatal korban beadatni!
Segítse lányát felkészülni az első nőgyógyászati vizsgálatára! Cikkünkben hasznos tanácsokat talál, hogyan támogathatja őt az időpontja előtt.
Vérzészavarral küzd? Esetleg termékenységi problémái vannak? Az ambuláns méhtükrözés segíthet feltárni, hogy mi áll a háttérben!
Mi az az ambuláns méhtükrözés? Hogyan segíthet a nőgyógyászati problémák kezelésében? Olvasson tovább, mert mostani cikkünkben a leggyakrabban feltett kérdésekre adunk választ!
A kezeletlen hüvelyi fertőzés a kellemetlenül tüneteken kívül akár komoly szövődményekhez is vezethet. Olvasson tovább, és tudja meg, miért fontos időben cselekedni!
Ismerd meg 5+1 praktikus tippünket a nyári fertőzések megelőzéséhez, hogy a pihenés valóban zökkenőmentes legyen – mindenféle kellemetlenség nélkül!
A gyermeknevelés során ne feledkezzen meg saját egészségéről sem! Cikkünkben összegyűjtöttünk 5 olyan tippet, amelyek hozzájárulnak a testi-lelki egyensúly megőrzéséhez.
A szülésre való felkészülés sokkal több, mint a kórházi táska összeállítása vagy a babaszoba berendezése. A várandósság alatt a női test és lélek egyaránt hatalmas változáson megy keresztül, ezért érdemes tudatosan felkészülni – mind fizikailag, mind mentálisan. Szeretné tudni, hogyan? Tartson velünk, mostani cikkünk ebben nyújt segítséget!
