A méhnyakrák szűrés az egyik legfontosabb nőgyógyászati vizsgálat, amely életeket menthet.
uNK Immunteszt (uNK és plazma sejtek kimutatása endometriális biopsziából)
Immunrendszerünk nemcsak mindennapi életünkben játszik fontos szerepet, hanem a várandósság kialakulásában is. Döntő szerepe van az embrió sikeres megtapadásában, és a terhességi komplikációk elkerülésében.
Az uNK sejtek és a plazma sejtek fontos részei az öröklött és a szerzett immunitásnak.
Az NK sejtek alapvető szerepe a fertőzött sejtek felismerése, és a vírusok elleni védelem. Az NK sejtek jelen vannak a vérben és a méhnyálkahártyában (endometrium) is, de a két populáció különbözik egymástól. Az endometriumban található NK sejteket uNK (uterális) sejteknek hívják.
A plazma sejteket a patogén (vírus, baktérium, stb.) sejtekkel történő kontaktus aktiválja, antitesteket kezdenek termelni, és ilyen módon vesznek részt a fertőzések elleni helyi védelemben.
Az uNK sejtek megnövekedett száma, illetve citotoxikus aktivitásuk, akárcsak a plazma sejtek jelenléte az endometriumban, megzavarhatja az embrió megtapadását, és végső soron megakadályozhatja a terhesség kialakulását.
Az uNK sejtek és a plazma sejtek jelenlétének és mennyiségének a meghatározása támogatja a személyre szabott terápiát, és elősegíti a kívánt várandósság kialakulását
Mi a teszt célja?
A teszt alapvető célja az uNK sejtek és a plazma sejtek számának, illetve igény szerint az uNK sejtek citotoxikus aktivitásának a meghatározása.
Uterális NK sejtek (uNK sejtek)
Az NK sejtek (natural killer, természetes ölősejtek, CD56+) a legfontosabb immunsejtek közé tartoznak a korai várandóság időszakában. Az első trimeszter során a placenta eredetű fehérvérsejtek 70%-a uNK sejt (uterális NK sejt). Számos nemzetközi tanulmány leírta, hogy azok a nők, akiknél nem sikerült az embrió beültetése (RIF, Repeated Implantation Failure, visszatérő megtapadási hibák) vagy spontán abortuszon estek át (RPL, Recurrent Pregnancy Loss), emelkedett uNK sejtszámmal rendelkeznek a méhnyálkahártyában (endometrium). Nagyon valószínű, hogy az uNK sejtek megnövekedett száma akadályozhatja az embrió megtapadását, illetve elvezethet az embrió kilökődéséhez.
Az eredmények az alábbi határértékek szerint alakulnak:
uNK sejtszám <90 = alacsony
uNK sejtszám 90-300 = normális
uNK sejtszám > 300 = emelkedett
Abnormális eredmény esetében (sejtszám > 300 uNK sejt/mm2 ) az IVF eljárás alatt enyhe immunmódosító kezelést lehet alkalmazni az uNK sejtek számának és aktivitásának a csökkentésére.
Az uNK sejtek citotoxikus aktivitását meg is lehet mérni a CD16 sejtfelszíni marker segítségével. Azért fontos a citotoxikus aktivitás mérése, mert még normális uNK sejtszám mellett is lehet magas a citotoxikus sejtek aránya, ami ugyanúgy RIF-et, és/vagy RPL-t okoz. Amennyiben az uNK sejtek száma 100 és 400 közé esik mm2-ként, és emelkedett a CD16+ sejtek száma immunmoduláló terápia szükséges.
Plazma sejtek (CD138+)
Krónikus endometritisz (CE)
A krónikus endometritiszt gyakran bakteriális fertőzés okozza. Az ismétlődő vetélések (RPL), a visszatérő megtapadási hibák (RIF), illetve az idiopátiás (ismert ok nélküli) meddőségek 10-20%-ban a CE áll a háttérben. A CE-t gyakran nem lehet felismerni, mert nem mutat szimptómákat. A CE-t ki lehet mutatni az uterális plazma sejtek (CD138+) immunhisztokémiai festésével és szám szerinti meghatározásával. Amennyiben a számuk meghaladja a 4 plazma sejt/mm2-t, úgy a CE nagy valószínűséggel fennáll, és kezelhető széles hatásspektrumú antibiotikummal.
Hogyan végzik a tesztet?
A tesztet endometrium biopsziából végzik a jénai Egyetemen a Delta Vita Kft. (genetikaneked.hu) és az Egyetem közötti együttműködés keretei között. A biopszia levétele a természetes ciklus 19-22 napja között, vagy az ovuláció után 5-8 nappal esedékes. A minta szállítása szobahőmérsékleten történi 5%-os formalinban. A vizsgálat immunhisztokémiai festéssel történik. Az eredmények 3 hét alatt érkeznek meg.
Mire lehet használni az eredményeket?
Kinek javasolt elvégeztetni az uNK Immun tesztet?
Szakirodalom:


ERA teszt: a sikeres IVF érdekében
Előfordulhat, hogy meddőségi kivizsgáláson átesett pácienseknél optimális feltételek mellett alkalmazott asszisztált reprodukciós eljárásnál a beültetett embriók teljesen egészségesnek tűnnek, azok közül mégsem tapad meg egy sem a méhnyálkahártya falában. Ezekben az esetekben jelenthet megoldást az ERA teszt (Endometrial Receptivity Assay), amellyel meghatározható, hogy a menstruációs ciklus mely napjaira esik az ún. implantációs ablak, amikor a méhnyálkahártya az embrió befogadására alkalmas. Az eddigi adatok alapján az ERA teszt alkalmazásával jelentősen lehet emelni a sikeres várandósságok arányát. A szakirodalom szerint a tesztet nem alkalmazókhoz képest 20-30%-kal lehet növelni a hatékonyságot.
Mi a teszt célja?
Az in vitro fertilizációs (IVF) eljárások – amikor a petefészekből kinyert petesejteket laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg, majd az embriót (vagy embriókat) visszaültetik a méh üregébe – többszöri próbálkozás után sem mindig járnak sikerrel, annak ellenére, hogy látszólag minden megfelelőnek tűnik.
A visszaültetés ismétlődő kudarcát számos tényező okozhatja, az egyik legfontosabb a méhnyálkahártya befogadóképessége (receptivitás).
Létezik egy úgynevezett implantációs ablak, amely a menstruációs ciklus azon napjait jelöli, amikor a méhnyálkahártya alkalmassá válik az embrió befogadására (egy 24-48 órás időszakról van szó). A nők többségénél ez az ablak a várt időpontban lesz, a nők egy részénél azonban (körülbelül 30 százalékuknál) eltolódik.
Ezekben az esetekben jelenthet megoldást az ERA teszt, amellyel meghatározható, hogy az implantációs ablak a számítotthoz képest korábbra vagy későbbre esik.
Mi a módszer lényege?
A teszt során molekuláris genetikai módszerrel, ún. újgenerációs szekvenálással 248 gén kifejeződésének vizsgálatára kerül sor. Ezen gének működése, RNS termelése folyamatosan változik a menstruációs ciklus alatt, eltérő a Receptív és Nem-receptív időszakokban.
Ha a teszt eredménye Receptív, akkor az implantációs ablak a teszt elvégzésének időpontjára esik. Ha a teszt eredménye Nem-receptív, akkor az implantációs ablak eltolódott.
Néhány esetben a teszt ismétlésére lehet szükség az első Nem-receptív eredmény ajánlásának megfelelően, hogy az optimális implantációs ablak ideje megerősítésre kerüljön.
Mi a vizsgálat menete?
A vizsgálat elvégzéséhez az IVF Centrummal szoros együttműködés szükséges. A mintavétel időpontjának meghatározása a kezelőorvos feladata. A mintavétel történhet stimulált, illetve nem stimulált ciklusban is.
A teszt elvégzéséhez méhnyálkahártya mintára van szükség, amelyet endometriális biopsziával vesznek. A méhüregbe egy vékony katétert vezetnek fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet a mintavétel során.
Az eredmény 2-3 hét alatt készül el, melyet a kezelőorvos tud megfelelően kiértékelni, és a sikeres IVF stratégiát meghatározni.
Az embrió optimális időpontban történő beültetésével a sikeres terhesség esélye növelhető.
Szakirodalom
ErMAP® teszt: Endometriális Térkép (Endometrial Mapping, IGLS)
Hasonlóan az ERA teszthez az ErMap teszt is az implantációs ablak (WOI) pontos idejét határozza meg. A különbség az, hogy az ErMap real-time PCR módszert alkalmaz a génaktivitás meghatározására, továbbá ez az egyetlen olyan teszt, amelyben a beágyazódáshoz szükséges immunológiai gének aktivitását is mérik.
Mi a teszt célja?
A sikertelen mesterséges beavatkozások 20-30%-nak a hátterében az áll, hogy az embriót nem a megfelelő időpillanatban ültetik be: vagy túl korán, vagy túl későn. Az implantációs ablak (WOI, Window of Implantation) csak 24-48 óráig van nyitva, és az említett gyakorisággal el is tolódhat az ideális időponthoz képest.
Mi a módszer lényege?
A teszt során molekuláris genetikai módszerrel, ún. real-time PCR segítségével 48 gén aktivitását vizsgálják. Csak olyan gének szerepelnek a mérésben, amelyeknek a befogadásban (receptivitás) illetve az immunválaszban van szerepük. Ezen gének működése, RNS termelése folyamatosan változik a menstruációs ciklus alatt, eltérő a Receptív és Nem-receptív időszakokban.
Mi a vizsgálat menete?
A mintavétel történhet stimulált, illetve nem stimulált ciklusban is. Fontos, hogy a kapott adatokat csak hasonló ciklusban lehet felhasználni.
A teszt elvégzéséhez méhnyálkahártya mintára van szükség, amelyet endometriális biopsziával vesznek. A méhüregbe egy vékony katétert vezetnek fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet a mintavétel során.
Az eredmény 2-3 hét alatt készül el, melyet a kezelőorvos tud megfelelően kiértékelni, és a sikeres IVF stratégiát meghatározni.
Az embrió optimális időpontban történő beültetésével a sikeres terhesség esélye növelhető.
Szakirodalom


FEMOFLOR® teszt: endometrium és vagina mikrobiom analízis RT-PCR-rel
A vaginális és endometriális mikrobiom egy dinamikusan komplex rendszer, amelynek összetétele számos belső (endogén) és külső (exogén) tényező függvénye. Ilyenek többek között a kor, a szexuális szokások, a hormonális állapotok, a különböző fertőzések, és a szedett gyógyszerek. A szakirodalom szerint összefüggés van a mikrobiom összetétele és a sikeres, vagy sikertelen megtermékenyítések (természetes vagy mesterséges) között. A mikrobiom eltérések szoros összefüggésben vannak az urogenitális fertőzésekkel és a terhességi komplikációkkal.
A FEMOFLOR® teszt célja
Mit mutat meg pontosan a teszt eredménye?

Hogyan végezzük a tesztet?
Újdonságok
Újdonság a Femoflor tesztben, hogy minden esetben kiegészítjük hagyományos tenyésztési és rezisztencia adatokkal is. További újdonság, hogy vaginális minta esetén a lelet tartalmazza a PRIMA indexet, ami előre jelzi a koraszülés valószínűségét az első trimeszterben, és a PEOPLe indexet, ami ugyanezt teszi a második trimeszterben.
PRIMA/PEOPLe index > 0 alacsony rizikó
PRIMA/PEOPLe index < 0 magas rizikó
(Megjegyzés: A PRIMA index számítása 2022 óta szabadalom alatt áll. Ld: Bulletin of RSMU, DOI: 10.24075/vrgmu.2022.032)
Mikor érdemes elvégeztetni a Femoflor tesztet?
A teszt egyaránt javasolható (indikációk):
Szakirodalom
EMMA teszt: a méh mikrobiális környezetének vizsgálata
A jelenlegi molekuláris diagnosztikai tesztekkel már nemcsak az állapítható meg, hogy jelen vannak-e a méhüregben a várandósság létrejöttét gátló kórokozó baktériumok, hanem sokkal tágabb kép is adható a méhnyálkahártya állapotáról. Az EMMA névre keresztelt teszt a méhnyálkahártya esetleges krónikus gyulladása mellett azt is kimutatja, hogy általában véve mennyire egészséges a méhünk, vagyis jelen vannak-e olyan baktériumok is, amelyek kifejezetten előnyösek a várandósság létrejötte szempontjából.
Mi a teszt célja?
A méhnyálkahártya felszínén nemcsak gyulladást okozó baktériumok, hanem az embrió beágyazódása szempontjából előnyös hatású baktériumok is élnek. Ezek egyike a tejsavbaktériumok nemzetsége (Lactobacillus), amelyek a hüvelyben és a bélrendszerben is megtalálhatóak: a méhüregben azt sikerült kimutatni ezekről a baktériumokról, hogy a méhnyálkahártya krónikus gyulladása esetén számuk alacsonyabb. Azokban a mintákban, ahol viszont nem volt jelen gyulladás, ott magasabb számban vannak jelen.
Azt is sikerült továbbá kimutatni, hogy egészséges nők esetében a méhnyálkahártya alacsonyabb tejsavbaktérium-koncentrációja összefüggést mutat az embrió beágyazódásának magasabb sikertelenségi arányával, valamint a vetélések magasabb arányával.
A szakemberek ezek alapján egy olyan tesztet is kifejlesztettek, amely nemcsak a krónikus gyulladásokkal összefüggő kórokozó baktériumokat, hanem a méhnyálkahártya általános egészségi állapotát jelző tejsavbaktériumok mennyiségét is képes kimutatni. Az EMMA névre hallgató teszt ezáltal egy átfogó képet ad a méhnyálkahártya állapotáról: nemcsak a krónikus gyulladás jelenléte deríthető ki, hanem az is, hogy mennyire ideális-e a környezet a sikeres fogantatásához vagy az IVF eljárások sikeréhez (EMMA: Endometrial Microbiome Metagenomic Analysis, az endometriális mikrobiom metagenomikai elemzése).
Mit mutat meg pontosan a teszt eredménye?
A teszt összesen tíz baktériumfaj jelenlétét – köztük a nem kórokozó, a megtermékenyítés létrejöttéhez ideális környezetet teremtő tejsavbaktériumok – jelenlétét vizsgálja a méhnyálkahártyából vett apró szövetminta DNS tartalmának elemzése alapján.
Az eredmény megmutatja, hogy optimális-e a méh mikrobiális összetétele az embrió beágyazódásához, ami alapján következtetni lehet rá, hogy az IVF alacsony, közepes vagy magas valószínűséggel lesz-e sikeres. (Ugyanez igaz a természetesen módon létrejövő várandósságok sikerességének valószínűségeire is, ha valaki nem a már fennálló meddősége miatt szeretné igénybe venni tesztet, hanem már a családtervezés során is kíváncsi a saját méhének általános egészségi állapotára.)
Fontos, hogy a teszt nem egy konkrét „igen/nem” eredményt ad az IVF sikerességére vonatkozóan, hanem egy valószínűségi értéket:
Hogyan végezzük a tesztet?
A teszt elvégzéséhez a méhnyálkahártyából vett apró szövetmintára van szükség, amelyet az endometriális biopsziának nevezett folyamat biztosít: a méhüregbe egy vékony katétert vezetünk fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet. A mintavétel nem tart tovább néhány percnél. (Abban az esetben, ha valaki már elvégeztette az ERA tesztet, akkor nem szükséges újabb biopsziát végztetni az EMMA-hoz, mert a meglévő szövetmintából is elvégeztethető a teszt).
Mikor érdemes elvégeztetni az EMMA tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
Szakirodalom


ALICE teszt: meddőséget okozó méhnyálkahártya gyulladás kimutatása
Korábban úgy gondolták, hogy a méhüreg belseje egy steril, mikroorganizmusokat nem tartalmazó környezet, mára azonban kiderült, hogy ez koránt sincs így. Az itt élő mikrobák komoly hatással lehetnek rá, hogy mekkora eséllyel jön létre a kívánt várandósság, ha ugyanis kórokozó baktériumok vannak jelen, a megtermékenyített petesejt méhnyálkahártyába történő beágyazódását akadályozó krónikus gyulladás jöhet létre. Új tesztünk ezeknek a baktériumoknak a jelenlétét mutatja ki, ami azért előnyös, mert pozitív eredmény esetén antibiotikum- és probiotikumkúrával helyreállítható lehet a fogamzóképesség.
Mi a teszt célja?
Ismert, hogy az endometriózis megelőző állapotaként ismert krónikus endometritisz – a méhnyálkahártya fertőzéses eredetű gyulladása – összefügg a meddőséggel, mivel azonban sokszor tünetmentes, a hölgyek gyakran nem tudnak a gyulladás jelenlétéről.
Eddig nem létezett olyan teszt, amely ezt az állapotot kimutatta volna, az ALICE névre keresztelt teszt azonban képes azonosítani azokat a patogén baktériumokat, amelyek a leggyakrabban okoznak krónikusan fennálló gyulladásos állapotokat (ALICE: Analysis of Infectious Chronic Endometritis, a fertőzéses eredetű krónikus endometritisz elemzése).
Mennyire gyakori a méhnyálkahártya krónikus gyulladása?
Meg lehet-e szüntetni a méhnyálkahártya krónikus gyulladását?
Szerencsére igen. Ha a teszt pozitív eredményt ad, akkor a kívánt várandósság létrejötte érdekében a gyulladást kiváltó és fenntartó baktériumok elpusztítására szolgáló antibiotikumkúra javasolt, amelyet probiotikumterápiával egészítünk ki a méhnyálkahártya mikrobiális flórájának helyreállítása érdekében.
Hogyan végezzük a tesztet?
A teszt elvégzéséhez a méhnyálkahártyából vett apró szövetmintára van szükség, amelyet az endometriális biopsziának nevezett folyamat biztosít: a méhüregbe egy vékony katétert vezetünk fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet. A mintavétel nem tart tovább néhány percnél. (Abban az esetben, ha valaki már elvégeztette az ERA tesztet, akkor nem szükséges újabb biopsziát végztetni az ALICE-hoz, mert a meglévő szövetmintából is elvégeztethető a teszt).
A méhnyálkahártya sejtjeiből ezt követően kivontjuk a DNS-t, és meghatározzuk, hogy mely baktériumfajok örökítőanyaga van jelen a mintában. A teszt összesen nyolcféle baktériumfajt azonosít, amelyek mindegyike összefüggésbe hozható a méhnyálkahártya krónikusan jelenlévő gyulladásával.
A lelet alapján kezelőorvosa már el tudja dönteni, hogy milyen antibiotikumokat írjon fel az Ön számára. A teszt néhány hónappal később meg is ismételhető, így egyértelműen látható lesz, hogy sikerrel járt-e a terápia, és a méhnyálkahártya sejtjei alkalmasak-e már a beágyazódni készülő embrió befogadására.
Mikor érdemes elvégeztetni az ALICE tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
Valamint akkor is, ha egy hölgy egyszerűen csak tudni szeretné, hogy méhnyálkahártyájának milyen az általános állapota, és jelen van-e esetleg a várandósság létrejöttét akadályozó krónikus gyulladásos állapot.
Szakirodalom
MicroBioMap® teszt: a méhnyálkahártya mikrobiom térkép vizsgálata (IGLS)
A MicroBioMap teszt az EMMA teszthez hasonlóan a méhnyálkahártya mikrobiomját térképezi fel. A különbség az, hogy mindezt más módszerrel végzi, több mikróba kimutatása lehetséges és alacsonyabbak a költségek. A méhnyálkahártya esetleges krónikus gyulladása mellett azt is kimutatja, hogy általában véve mennyire egészséges a méhnyálkahártyánk, vagyis jelen vannak-e olyan baktériumok, gombák és egyéb egysejtűek is, amelyek gátolhatják a sikeres megtermékenyítést, legyen az természetes vagy mesterséges.
Mi a teszt célja?
A méhnyálkahártya felszínén nemcsak gyulladást okozó baktériumok, hanem az embrió beágyazódása szempontjából előnyös hatású baktériumok is élnek. Ezek egyike a tejsavbaktériumok nemzetsége (Lactobacillus), amelyek a hüvelyben és a bélrendszerben is megtalálhatóak: a méhüregben azt sikerült kimutatni ezekről a baktériumokról, hogy a méhnyálkahártya krónikus gyulladása esetén számuk alacsonyabb. Azokban a mintákban, ahol viszont nem volt jelen gyulladás, ott magasabb számban vannak jelen.
Azt is sikerült továbbá kimutatni, hogy egészséges nők esetében a méhnyálkahártya alacsonyabb tejsavbaktérium-koncentrációja összefüggést mutat az embrió beágyazódásának magasabb sikertelenségi arányával, valamint a vetélések magasabb arányával.
A szakemberek ezek alapján egy olyan tesztet is kifejlesztettek, amely nemcsak a krónikus gyulladásokkal összefüggő kórokozó baktériumokat, hanem a méhnyálkahártya általános egészségi állapotát jelző tejsavbaktériumok mennyiségét is képes kimutatni. A MicroBioMap teszt 18 mikroorganizmus kimutatását végzi, beleértve a baktériumokat, gombákat, és egyéb egysejtűeket (protozoák). A teszt ezáltal egy átfogó képet ad a méhnyálkahártya mikrobiális összetételéről (mapping): nemcsak a krónikus gyulladás jelenléte deríthető ki, hanem az is, hogy mennyire ideális-e a környezet a sikeres fogantatásához vagy az IVF eljárások sikeréhez.
Mit mutat meg pontosan a teszt eredménye?
A teszt összesen 18 mikróba jelenlétét (baktériumok, gombák protozoák) – köztük a nem kórokozó, a megtermékenyítés létrejöttéhez ideális környezetet teremtő tejsavbaktériumok – jelenlétét vizsgálja a méhnyálkahártyából vett apró szövetminta DNS tartalmának elemzése alapján kvantitatív PCR segítségével. A MicroBioMap teszt az egyik legérzékenyebb, és a legtöbb mikróbát kimutató diagnosztikai eljárás.
Az eredmény megmutatja, hogy optimális-e az endometrium mikrobiális összetétele az embrió beágyazódásához, ami alapján következtetni lehet rá, hogy az IVF alacsony, közepes vagy magas valószínűséggel lesz-e sikeres.
Fontos, hogy a teszt nem egy konkrét „igen/nem” eredményt ad az IVF sikerességére vonatkozóan, hanem egy valószínűségi értéket:
Hogyan végezzük a tesztet?
A teszt elvégzéséhez a méhnyálkahártyából vett apró szövetmintára van szükség, amelyet az endometriális biopsziának nevezett folyamat biztosít: a méhüregbe egy vékony katétert vezetünk fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet. A mintavétel nem tart tovább néhány percnél. A tesztet kvantitatív PCR segítségével végzik, ami az egyik legérzékenyebb diagnosztikai módszer.
Mikor érdemes elvégeztetni a MicroBioMap tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:


MicroVE+ teszt: a női reproduktív traktus komplex mikrobiom analízise
(vaginális és endometrium mikrobiom együttes analízise) (BioArray)
Mi a teszt célja?
Mit mutat meg pontosan a teszt eredménye?
A vaginális és az endometrium mikroflórájának megváltozása kapcsolatban állhat a sikertelen beültetésekkel és a korai spontán abortusszal. A teszt kimutatja a vaginában és az endometriumban található mikrobiom eloszlását, és magyarázatot adhat:
A riport minden esetben tartalmaz javaslatokat arra nézve, hogy az esetleges kóros állapotot milyen kezeléssel érdemes kezelni.
Hogyan végezzük a tesztet?
A teszt elvégzéséhez vaginális kenetre és endometriális biopsziára van szükség. A mintavétel nem tart tovább néhány percnél. A levett minta stabilizáló oldatba kerül, és így könnyen és biztonságosan szállítható.
Mikor érdemes elvégeztetni a MicroVE+ tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
Ni-POC teszt: a vetélések genetikai hátterének az analízise (a magzati gének elemzése)
A meddőség egyik legnagyobb problémája a Visszatérő Korai Várandósság Elvesztése (RPL, Recurrent Pregnancy Loss, vagy Recurrent Miscarriages). RPL esetében megtörténik a beágyazódás és az embrió néhány hétig fejlődik, utána azonban spontán abortál, vagy művileg kell megszakítani a kialakult várandósságot. Az első trimeszterben az RPL meglehetősen gyakori, és 50%-ban az embrió kromoszómális rendellenességei állnak a háttérben. A mesterséges beavatkozáson átesett páciensek esetében ez az arány még 60%-nál is magasabb lehet.
Mi a teszt célja?
A várandósság alatt az első trimeszter a legkritikusabb időszak, ilyenkor fordul elő vetélés a leggyakrabban. A vetéléseknek (RPL) akár természetes, akár művi úton történik, 50%-ban genetikai okai vannak. Mesterséges beavatkozáson átesett páciensek esetében ez az arány 60%-nál is magasabb lehet (ld: ábra). A genetikai okok elsősorban a magzati kromoszómaállománnyal függnek össze. A kialakult és beágyazódott embrió gyakran kromoszómaeltérések (aneuploidia) miatt nem tud továbbfejlődni. Beültetés előtt az embriót meg lehet vizsgálni, de Magyarországon ez a teszt nem engedélyezett. Az egyetlen vérvételen alapuló lehetőség a vetélés genetikai okának a kiderítésére a Ni-POC teszt. A teszt segítséget nyújt az orvosnak is annak eldöntésében, hogy a vetélést az embrió hibája okozta-e, vagy pedig a befogadó környezet. Amennyiben ugyanis nincs kromoszómális eltérés, úgy érdemes a méhnyálkahártyát vizsgálni (ld: receptivitás, mikrobiom, immunológia, endometriózis tesztek). A teszt célja a magzati sejtek genetikai hátterének az elemzése nem invazív módon. Nincs szükség sebészi beavatkozásra, egyszerű vérvétellel megoldható, és 10 napon belül ad eredményt. Amennyiben a teszt eredménye negatív, tehát nincs kimutatható kromoszómális eltérés, úgy a teszt árának 30%-át visszatérítjük a páciens részére.
Hogyan végezzük a tesztet?
A tesztet anyai vérmintából lehet elvégezni, célszerűen a vetélés időpontjához képest a lehető legrövidebb időn belül (max. 10 nap a spontán vagy a művi abortuszhoz képest). Ilyenkor ugyanis az anyai vérkeringésben még megtalálhatók a magzati sejtek, de az idő előrehaladtával számuk csökken, majd eltűnik. A teszt során a magzati sejtek kiválogatásra kerülnek, és új-generációs szekvenálással (NGS) elemzik a magzati DNS-t.
Lehet kezelést alkalmazni, ha a teszt eredménye pozitív?
A Ni-POC teszt csak arra a kialakult várandósságra, illetve arra a beültetett embrióra ad információt, amelyik vetéléssel ért véget. A teszt eredményéből nem lehet következtetéseket levonni a jövőben kialakuló várandósságra, ugyanis minden embrió különbözik egymástól.
Mikor érdemes elvégeztetni az Ni-POC tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
A teszt korlátai
Szakirodalom

uNK Immunteszt (uNK és plazma sejtek kimutatása endometriális biopsziából)
Immunrendszerünk nemcsak mindennapi életünkben játszik fontos szerepet, hanem a várandósság kialakulásában is. Döntő szerepe van az embrió sikeres megtapadásában, és a terhességi komplikációk elkerülésében.
Az uNK sejtek és a plazma sejtek fontos részei az öröklött és a szerzett immunitásnak.
Az NK sejtek alapvető szerepe a fertőzött sejtek felismerése, és a vírusok elleni védelem. Az NK sejtek jelen vannak a vérben és a méhnyálkahártyában (endometrium) is, de a két populáció különbözik egymástól. Az endometriumban található NK sejteket uNK (uterális) sejteknek hívják.
A plazma sejteket a patogén (vírus, baktérium, stb.) sejtekkel történő kontaktus aktiválja, antitesteket kezdenek termelni, és ilyen módon vesznek részt a fertőzések elleni helyi védelemben.
Az uNK sejtek megnövekedett száma, illetve citotoxikus aktivitásuk, akárcsak a plazma sejtek jelenléte az endometriumban, megzavarhatja az embrió megtapadását, és végső soron megakadályozhatja a terhesség kialakulását.
Az uNK sejtek és a plazma sejtek jelenlétének és mennyiségének a meghatározása támogatja a személyre szabott terápiát, és elősegíti a kívánt várandósság kialakulását
Mi a teszt célja?
A teszt alapvető célja az uNK sejtek és a plazma sejtek számának, illetve igény szerint az uNK sejtek citotoxikus aktivitásának a meghatározása.
Uterális NK sejtek (uNK sejtek)
Az NK sejtek (natural killer, természetes ölősejtek, CD56+) a legfontosabb immunsejtek közé tartoznak a korai várandóság időszakában. Az első trimeszter során a placenta eredetű fehérvérsejtek 70%-a uNK sejt (uterális NK sejt). Számos nemzetközi tanulmány leírta, hogy azok a nők, akiknél nem sikerült az embrió beültetése (RIF, Repeated Implantation Failure, visszatérő megtapadási hibák) vagy spontán abortuszon estek át (RPL, Recurrent Pregnancy Loss), emelkedett uNK sejtszámmal rendelkeznek a méhnyálkahártyában (endometrium). Nagyon valószínű, hogy az uNK sejtek megnövekedett száma akadályozhatja az embrió megtapadását, illetve elvezethet az embrió kilökődéséhez.
Az eredmények az alábbi határértékek szerint alakulnak:
uNK sejtszám <90 = alacsony
uNK sejtszám 90-300 = normális
uNK sejtszám > 300 = emelkedett
Abnormális eredmény esetében (sejtszám > 300 uNK sejt/mm2 ) az IVF eljárás alatt enyhe immunmódosító kezelést lehet alkalmazni az uNK sejtek számának és aktivitásának a csökkentésére.
Az uNK sejtek citotoxikus aktivitását meg is lehet mérni a CD16 sejtfelszíni marker segítségével. Azért fontos a citotoxikus aktivitás mérése, mert még normális uNK sejtszám mellett is lehet magas a citotoxikus sejtek aránya, ami ugyanúgy RIF-et, és/vagy RPL-t okoz. Amennyiben az uNK sejtek száma 100 és 400 közé esik mm2-ként, és emelkedett a CD16+ sejtek száma immunmoduláló terápia szükséges.
Plazma sejtek (CD138+)
Krónikus endometritisz (CE)
A krónikus endometritiszt gyakran bakteriális fertőzés okozza. Az ismétlődő vetélések (RPL), a visszatérő megtapadási hibák (RIF), illetve az idiopátiás (ismert ok nélküli) meddőségek 10-20%-ban a CE áll a háttérben. A CE-t gyakran nem lehet felismerni, mert nem mutat szimptómákat. A CE-t ki lehet mutatni az uterális plazma sejtek (CD138+) immunhisztokémiai festésével és szám szerinti meghatározásával. Amennyiben a számuk meghaladja a 4 plazma sejt/mm2-t, úgy a CE nagy valószínűséggel fennáll, és kezelhető széles hatásspektrumú antibiotikummal.
Hogyan végzik a tesztet?
A tesztet endometrium biopsziából végzik a jénai Egyetemen a Delta Vita Kft. (genetikaneked.hu) és az Egyetem közötti együttműködés keretei között. A biopszia levétele a természetes ciklus 19-22 napja között, vagy az ovuláció után 5-8 nappal esedékes. A minta szállítása szobahőmérsékleten történi 5%-os formalinban. A vizsgálat immunhisztokémiai festéssel történik. Az eredmények 3 hét alatt érkeznek meg.
Mire lehet használni az eredményeket?
Kinek javasolt elvégeztetni az uNK Immun tesztet?
Szakirodalom:
ERA teszt: a sikeres IVF érdekében
Előfordulhat, hogy meddőségi kivizsgáláson átesett pácienseknél optimális feltételek mellett alkalmazott asszisztált reprodukciós eljárásnál a beültetett embriók teljesen egészségesnek tűnnek, azok közül mégsem tapad meg egy sem a méhnyálkahártya falában. Ezekben az esetekben jelenthet megoldást az ERA teszt (Endometrial Receptivity Assay), amellyel meghatározható, hogy a menstruációs ciklus mely napjaira esik az ún. implantációs ablak, amikor a méhnyálkahártya az embrió befogadására alkalmas. Az eddigi adatok alapján az ERA teszt alkalmazásával jelentősen lehet emelni a sikeres várandósságok arányát. A szakirodalom szerint a tesztet nem alkalmazókhoz képest 20-30%-kal lehet növelni a hatékonyságot.
Mi a teszt célja?
Az in vitro fertilizációs (IVF) eljárások – amikor a petefészekből kinyert petesejteket laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg, majd az embriót (vagy embriókat) visszaültetik a méh üregébe – többszöri próbálkozás után sem mindig járnak sikerrel, annak ellenére, hogy látszólag minden megfelelőnek tűnik.
A visszaültetés ismétlődő kudarcát számos tényező okozhatja, az egyik legfontosabb a méhnyálkahártya befogadóképessége (receptivitás).
Létezik egy úgynevezett implantációs ablak, amely a menstruációs ciklus azon napjait jelöli, amikor a méhnyálkahártya alkalmassá válik az embrió befogadására (egy 24-48 órás időszakról van szó). A nők többségénél ez az ablak a várt időpontban lesz, a nők egy részénél azonban (körülbelül 30 százalékuknál) eltolódik.
Ezekben az esetekben jelenthet megoldást az ERA teszt, amellyel meghatározható, hogy az implantációs ablak a számítotthoz képest korábbra vagy későbbre esik.
Mi a módszer lényege?
A teszt során molekuláris genetikai módszerrel, ún. újgenerációs szekvenálással 248 gén kifejeződésének vizsgálatára kerül sor. Ezen gének működése, RNS termelése folyamatosan változik a menstruációs ciklus alatt, eltérő a Receptív és Nem-receptív időszakokban.
Ha a teszt eredménye Receptív, akkor az implantációs ablak a teszt elvégzésének időpontjára esik. Ha a teszt eredménye Nem-receptív, akkor az implantációs ablak eltolódott.
Néhány esetben a teszt ismétlésére lehet szükség az első Nem-receptív eredmény ajánlásának megfelelően, hogy az optimális implantációs ablak ideje megerősítésre kerüljön.
Mi a vizsgálat menete?
A vizsgálat elvégzéséhez az IVF Centrummal szoros együttműködés szükséges. A mintavétel időpontjának meghatározása a kezelőorvos feladata. A mintavétel történhet stimulált, illetve nem stimulált ciklusban is.
A teszt elvégzéséhez méhnyálkahártya mintára van szükség, amelyet endometriális biopsziával vesznek. A méhüregbe egy vékony katétert vezetnek fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet a mintavétel során.
Az eredmény 2-3 hét alatt készül el, melyet a kezelőorvos tud megfelelően kiértékelni, és a sikeres IVF stratégiát meghatározni.
Az embrió optimális időpontban történő beültetésével a sikeres terhesség esélye növelhető.
Szakirodalom
ErMAP® teszt: Endometriális Térkép (Endometrial Mapping, IGLS)
Hasonlóan az ERA teszthez az ErMap teszt is az implantációs ablak (WOI) pontos idejét határozza meg. A különbség az, hogy az ErMap real-time PCR módszert alkalmaz a génaktivitás meghatározására, továbbá ez az egyetlen olyan teszt, amelyben a beágyazódáshoz szükséges immunológiai gének aktivitását is mérik.
Mi a teszt célja?
A sikertelen mesterséges beavatkozások 20-30%-nak a hátterében az áll, hogy az embriót nem a megfelelő időpillanatban ültetik be: vagy túl korán, vagy túl későn. Az implantációs ablak (WOI, Window of Implantation) csak 24-48 óráig van nyitva, és az említett gyakorisággal el is tolódhat az ideális időponthoz képest.
Mi a módszer lényege?
A teszt során molekuláris genetikai módszerrel, ún. real-time PCR segítségével 48 gén aktivitását vizsgálják. Csak olyan gének szerepelnek a mérésben, amelyeknek a befogadásban (receptivitás) illetve az immunválaszban van szerepük. Ezen gének működése, RNS termelése folyamatosan változik a menstruációs ciklus alatt, eltérő a Receptív és Nem-receptív időszakokban.
Mi a vizsgálat menete?
A mintavétel történhet stimulált, illetve nem stimulált ciklusban is. Fontos, hogy a kapott adatokat csak hasonló ciklusban lehet felhasználni.
A teszt elvégzéséhez méhnyálkahártya mintára van szükség, amelyet endometriális biopsziával vesznek. A méhüregbe egy vékony katétert vezetnek fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet a mintavétel során.
Az eredmény 2-3 hét alatt készül el, melyet a kezelőorvos tud megfelelően kiértékelni, és a sikeres IVF stratégiát meghatározni.
Az embrió optimális időpontban történő beültetésével a sikeres terhesség esélye növelhető.
Szakirodalom
FEMOFLOR® teszt: endometrium és vagina mikrobiom analízis RT-PCR-rel
A vaginális és endometriális mikrobiom egy dinamikusan komplex rendszer, amelynek összetétele számos belső (endogén) és külső (exogén) tényező függvénye. Ilyenek többek között a kor, a szexuális szokások, a hormonális állapotok, a különböző fertőzések, és a szedett gyógyszerek. A szakirodalom szerint összefüggés van a mikrobiom összetétele és a sikeres, vagy sikertelen megtermékenyítések (természetes vagy mesterséges) között. A mikrobiom eltérések szoros összefüggésben vannak az urogenitális fertőzésekkel és a terhességi komplikációkkal.
A FEMOFLOR® teszt célja
A vagina és az endometrium számos mikroorganizmus élőhelye, amelyek közül elsősorban a
baktériumok az uralkodók. Egy másik jellemző sajátosság, hogy a baktériumok között is
vannak olyan törzsek, illetve fajok, amelyek normális esetben túlsúlyban vannak (pl:
Lactobacillus). A Lactobacillus-ok egyrészt tejsavtermelésük révén csökkentik a környezet
pH-ját, másrészt ún. bakteriocin (egyfajta bakteriális antibiotikum) termelés révén
szabályozzák az egyéb mikróbák szaporodását. Külső és/vagy belső tényezők az
egyensúlyban lévő mikrobiom összetételét felboríthatják (diszbiózis), és elősegíthetik a
kórokozó mikroorganizmusok elszaporodását. Egyebek mellett például ilyen tényező a női
szervezet által termelt ösztrogén, amelynek a hiányában kevesebb a glikogén, ami a
Lactobacillus-ok egyik tápanyaga. A glikogént alakítják át tejsavvá, ami savas környezetet
biztosít. A kevesebb tejsav miatt megemelkedik a környezet pH-ja, és lehetőség nyílik
kórokozó mikroorganizmusok szaporodására. A teszt célja, hogy a mikrobiom összetételét
kimutassa (minőségi és mennyiségi elemzés), és segítse a személyre szabott terápiát.
Mit mutat meg pontosan a teszt eredménye?
A teszt a vaginában és/vagy az endometriumban található mikroorganizmusokat, és azok
mennyiségét mutatja ki, beleértve a kórokozó mikróbákat is. Szemben a hagyományos
tenyésztéses, vagy DNS alapú tesztekkel nemcsak a mikróbák jelenlétét, vagy hiányát
detektálja, hanem a vaginában található mikróbák mennyiségét is meghatározza (mikrobiom
elemzés). Ez azért fontos, mert a mikrobiomban mindig találhatók ún. feltételes kórokozók,
illetve anaerob mikróbák. Előbbiek csak akkor igényelnek kezelést, ha egy bizonyos
mennyiségnél nagyobb arányban vannak jelen. Utóbbiak oxigén jelenlétében elpusztulnak,
így a hagyományos tenyésztési eljárásokkal nehéz a kimutatásuk.

Hogyan végezzük a tesztet?
A tesztet RT-PCR (real-time PCR) segítségével végzik. Az RT-PCR az egyik legérzékenyebb
detektálási eljárás, sokkal érzékenyebb, mint a hagyományos tenyésztéses eljárások. Az RT-
PCR segítségével nemcsak az adott mikróba jelenlétét, vagy hiányát lehet meghatározni,
hanem a pontos mennyiségét is. Újdonság a Femoflor tesztben, hogy minden esetben
kiegészítjük hagyományos tenyésztési adatokkal is.
Újdonságok
Újdonság a Femoflor tesztben, hogy minden esetben kiegészítjük hagyományos tenyésztési és rezisztencia adatokkal is. További újdonság, hogy vaginális minta esetén a lelet tartalmazza a PRIMA indexet, ami előre jelzi a koraszülés valószínűségét az első trimeszterben, és a PEOPLe indexet, ami ugyanezt teszi a második trimeszterben.
PRIMA/PEOPLe index > 0 alacsony rizikó
PRIMA/PEOPLe index < 0 magas rizikó
(Megjegyzés: A PRIMA index számítása 2022 óta szabadalom alatt áll. Ld: Bulletin of RSMU, DOI: 10.24075/vrgmu.2022.032)
Mikor érdemes elvégeztetni a Femoflor tesztet?
A teszt egyaránt javasolható (indikációk):
Szakirodalom
EMMA teszt: a méh mikrobiális környezetének vizsgálata
A jelenlegi molekuláris diagnosztikai tesztekkel már nemcsak az állapítható meg, hogy jelen vannak-e a méhüregben a várandósság létrejöttét gátló kórokozó baktériumok, hanem sokkal tágabb kép is adható a méhnyálkahártya állapotáról. Az EMMA névre keresztelt teszt a méhnyálkahártya esetleges krónikus gyulladása mellett azt is kimutatja, hogy általában véve mennyire egészséges a méhünk, vagyis jelen vannak-e olyan baktériumok is, amelyek kifejezetten előnyösek a várandósság létrejötte szempontjából.
Mi a teszt célja?
A méhnyálkahártya felszínén nemcsak gyulladást okozó baktériumok, hanem az embrió beágyazódása szempontjából előnyös hatású baktériumok is élnek. Ezek egyike a tejsavbaktériumok nemzetsége (Lactobacillus), amelyek a hüvelyben és a bélrendszerben is megtalálhatóak: a méhüregben azt sikerült kimutatni ezekről a baktériumokról, hogy a méhnyálkahártya krónikus gyulladása esetén számuk alacsonyabb. Azokban a mintákban, ahol viszont nem volt jelen gyulladás, ott magasabb számban vannak jelen.
Azt is sikerült továbbá kimutatni, hogy egészséges nők esetében a méhnyálkahártya alacsonyabb tejsavbaktérium-koncentrációja összefüggést mutat az embrió beágyazódásának magasabb sikertelenségi arányával, valamint a vetélések magasabb arányával.
A szakemberek ezek alapján egy olyan tesztet is kifejlesztettek, amely nemcsak a krónikus gyulladásokkal összefüggő kórokozó baktériumokat, hanem a méhnyálkahártya általános egészségi állapotát jelző tejsavbaktériumok mennyiségét is képes kimutatni. Az EMMA névre hallgató teszt ezáltal egy átfogó képet ad a méhnyálkahártya állapotáról: nemcsak a krónikus gyulladás jelenléte deríthető ki, hanem az is, hogy mennyire ideális-e a környezet a sikeres fogantatásához vagy az IVF eljárások sikeréhez (EMMA: Endometrial Microbiome Metagenomic Analysis, az endometriális mikrobiom metagenomikai elemzése).
Mit mutat meg pontosan a teszt eredménye?
A teszt összesen tíz baktériumfaj jelenlétét – köztük a nem kórokozó, a megtermékenyítés létrejöttéhez ideális környezetet teremtő tejsavbaktériumok – jelenlétét vizsgálja a méhnyálkahártyából vett apró szövetminta DNS tartalmának elemzése alapján.
Az eredmény megmutatja, hogy optimális-e a méh mikrobiális összetétele az embrió beágyazódásához, ami alapján következtetni lehet rá, hogy az IVF alacsony, közepes vagy magas valószínűséggel lesz-e sikeres. (Ugyanez igaz a természetesen módon létrejövő várandósságok sikerességének valószínűségeire is, ha valaki nem a már fennálló meddősége miatt szeretné igénybe venni tesztet, hanem már a családtervezés során is kíváncsi a saját méhének általános egészségi állapotára.)
Fontos, hogy a teszt nem egy konkrét „igen/nem” eredményt ad az IVF sikerességére vonatkozóan, hanem egy valószínűségi értéket:
Hogyan végezzük a tesztet?
A teszt elvégzéséhez a méhnyálkahártyából vett apró szövetmintára van szükség, amelyet az endometriális biopsziának nevezett folyamat biztosít: a méhüregbe egy vékony katétert vezetünk fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet. A mintavétel nem tart tovább néhány percnél. (Abban az esetben, ha valaki már elvégeztette az ERA tesztet, akkor nem szükséges újabb biopsziát végztetni az EMMA-hoz, mert a meglévő szövetmintából is elvégeztethető a teszt).
Mikor érdemes elvégeztetni az EMMA tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
Szakirodalom
ALICE teszt: meddőséget okozó méhnyálkahártya gyulladás kimutatása
Korábban úgy gondolták, hogy a méhüreg belseje egy steril, mikroorganizmusokat nem tartalmazó környezet, mára azonban kiderült, hogy ez koránt sincs így. Az itt élő mikrobák komoly hatással lehetnek rá, hogy mekkora eséllyel jön létre a kívánt várandósság, ha ugyanis kórokozó baktériumok vannak jelen, a megtermékenyített petesejt méhnyálkahártyába történő beágyazódását akadályozó krónikus gyulladás jöhet létre. Új tesztünk ezeknek a baktériumoknak a jelenlétét mutatja ki, ami azért előnyös, mert pozitív eredmény esetén antibiotikum- és probiotikumkúrával helyreállítható lehet a fogamzóképesség.
Mi a teszt célja?
Ismert, hogy az endometriózis megelőző állapotaként ismert krónikus endometritisz – a méhnyálkahártya fertőzéses eredetű gyulladása – összefügg a meddőséggel, mivel azonban sokszor tünetmentes, a hölgyek gyakran nem tudnak a gyulladás jelenlétéről.
Eddig nem létezett olyan teszt, amely ezt az állapotot kimutatta volna, az ALICE névre keresztelt teszt azonban képes azonosítani azokat a patogén baktériumokat, amelyek a leggyakrabban okoznak krónikusan fennálló gyulladásos állapotokat (ALICE: Analysis of Infectious Chronic Endometritis, a fertőzéses eredetű krónikus endometritisz elemzése).
Mennyire gyakori a méhnyálkahártya krónikus gyulladása?
Meg lehet-e szüntetni a méhnyálkahártya krónikus gyulladását?
Szerencsére igen. Ha a teszt pozitív eredményt ad, akkor a kívánt várandósság létrejötte érdekében a gyulladást kiváltó és fenntartó baktériumok elpusztítására szolgáló antibiotikumkúra javasolt, amelyet probiotikumterápiával egészítünk ki a méhnyálkahártya mikrobiális flórájának helyreállítása érdekében.
Hogyan végezzük a tesztet?
A teszt elvégzéséhez a méhnyálkahártyából vett apró szövetmintára van szükség, amelyet az endometriális biopsziának nevezett folyamat biztosít: a méhüregbe egy vékony katétert vezetünk fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet. A mintavétel nem tart tovább néhány percnél. (Abban az esetben, ha valaki már elvégeztette az ERA tesztet, akkor nem szükséges újabb biopsziát végztetni az ALICE-hoz, mert a meglévő szövetmintából is elvégeztethető a teszt).
A méhnyálkahártya sejtjeiből ezt követően kivontjuk a DNS-t, és meghatározzuk, hogy mely baktériumfajok örökítőanyaga van jelen a mintában. A teszt összesen nyolcféle baktériumfajt azonosít, amelyek mindegyike összefüggésbe hozható a méhnyálkahártya krónikusan jelenlévő gyulladásával.
A lelet alapján kezelőorvosa már el tudja dönteni, hogy milyen antibiotikumokat írjon fel az Ön számára. A teszt néhány hónappal később meg is ismételhető, így egyértelműen látható lesz, hogy sikerrel járt-e a terápia, és a méhnyálkahártya sejtjei alkalmasak-e már a beágyazódni készülő embrió befogadására.
Mikor érdemes elvégeztetni az ALICE tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
Valamint akkor is, ha egy hölgy egyszerűen csak tudni szeretné, hogy méhnyálkahártyájának milyen az általános állapota, és jelen van-e esetleg a várandósság létrejöttét akadályozó krónikus gyulladásos állapot.
Szakirodalom
MicroBioMap® teszt: a méhnyálkahártya mikrobiom térkép vizsgálata (IGLS)
A MicroBioMap teszt az EMMA teszthez hasonlóan a méhnyálkahártya mikrobiomját térképezi fel. A különbség az, hogy mindezt más módszerrel végzi, több mikróba kimutatása lehetséges és alacsonyabbak a költségek. A méhnyálkahártya esetleges krónikus gyulladása mellett azt is kimutatja, hogy általában véve mennyire egészséges a méhnyálkahártyánk, vagyis jelen vannak-e olyan baktériumok, gombák és egyéb egysejtűek is, amelyek gátolhatják a sikeres megtermékenyítést, legyen az természetes vagy mesterséges.
Mi a teszt célja?
A méhnyálkahártya felszínén nemcsak gyulladást okozó baktériumok, hanem az embrió beágyazódása szempontjából előnyös hatású baktériumok is élnek. Ezek egyike a tejsavbaktériumok nemzetsége (Lactobacillus), amelyek a hüvelyben és a bélrendszerben is megtalálhatóak: a méhüregben azt sikerült kimutatni ezekről a baktériumokról, hogy a méhnyálkahártya krónikus gyulladása esetén számuk alacsonyabb. Azokban a mintákban, ahol viszont nem volt jelen gyulladás, ott magasabb számban vannak jelen.
Azt is sikerült továbbá kimutatni, hogy egészséges nők esetében a méhnyálkahártya alacsonyabb tejsavbaktérium-koncentrációja összefüggést mutat az embrió beágyazódásának magasabb sikertelenségi arányával, valamint a vetélések magasabb arányával.
A szakemberek ezek alapján egy olyan tesztet is kifejlesztettek, amely nemcsak a krónikus gyulladásokkal összefüggő kórokozó baktériumokat, hanem a méhnyálkahártya általános egészségi állapotát jelző tejsavbaktériumok mennyiségét is képes kimutatni. A MicroBioMap teszt 18 mikroorganizmus kimutatását végzi, beleértve a baktériumokat, gombákat, és egyéb egysejtűeket (protozoák). A teszt ezáltal egy átfogó képet ad a méhnyálkahártya mikrobiális összetételéről (mapping): nemcsak a krónikus gyulladás jelenléte deríthető ki, hanem az is, hogy mennyire ideális-e a környezet a sikeres fogantatásához vagy az IVF eljárások sikeréhez.
Mit mutat meg pontosan a teszt eredménye?
A teszt összesen 18 mikróba jelenlétét (baktériumok, gombák protozoák) – köztük a nem kórokozó, a megtermékenyítés létrejöttéhez ideális környezetet teremtő tejsavbaktériumok – jelenlétét vizsgálja a méhnyálkahártyából vett apró szövetminta DNS tartalmának elemzése alapján kvantitatív PCR segítségével. A MicroBioMap teszt az egyik legérzékenyebb, és a legtöbb mikróbát kimutató diagnosztikai eljárás.
Az eredmény megmutatja, hogy optimális-e az endometrium mikrobiális összetétele az embrió beágyazódásához, ami alapján következtetni lehet rá, hogy az IVF alacsony, közepes vagy magas valószínűséggel lesz-e sikeres.
Fontos, hogy a teszt nem egy konkrét „igen/nem” eredményt ad az IVF sikerességére vonatkozóan, hanem egy valószínűségi értéket:
Hogyan végezzük a tesztet?
A teszt elvégzéséhez a méhnyálkahártyából vett apró szövetmintára van szükség, amelyet az endometriális biopsziának nevezett folyamat biztosít: a méhüregbe egy vékony katétert vezetünk fel, amely nem jár fájdalommal, mindössze egy kis kellemetlenséget érezhet. A mintavétel nem tart tovább néhány percnél. A tesztet kvantitatív PCR segítségével végzik, ami az egyik legérzékenyebb diagnosztikai módszer.
Mikor érdemes elvégeztetni a MicroBioMap tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
MicroVE+ teszt: a női reproduktív traktus komplex mikrobiom analízise
(vaginális és endometrium mikrobiom együttes analízise) (BioArray)
A MicroVE+ teszt az egyetlen olyan teszt jelenleg, amely egy mintából, egy rendszerben
elemzi a vagina és a méhnyálkahártya mikrobiom összetételét. A méhnyálkahártya
mikrobiom összetétele a tapasztalatok szerint ugyanis vaginális eredetű. A szakirodalom
szerint összefüggés van a vagina és a méhnyálkahártya mikrobiom összetétele és a
sikeres, vagy sikertelen IVF között.
Mi a teszt célja?
A vagina felszínén az embrió beágyazódása szempontjából előnyös hatású baktériumok
élnek. Ezek egyike a tejsavbaktériumok nemzetsége (Lactobacillus), amelyek olyan
mikrokörnyezetet teremtenek, amelyek elősegítik a megtermékenyítést, és a potenciálisan
sikeres beágyazódást. A lactobacillusok által termelt vegyületek segítik elnyomni a kóros, és
esetenként gyulladást okozó baktériumokat (pl: Gardnerella sp.). Amennyiben a kóros
mikroflóra kerül túlsúlyba, úgy a nemkívánatos mikroflóra felszálló fertőzés útján eljuthat a
méhnyálkahártyába és gyulladást okozhat, ami a beágyazódást gátolja.
A teszt célja a vagina és a méhnyálkahártya mikrobiális összetételének a kimutatása a jelenleg
elérhető legpontosabb módszerrel, a DNS új generációs szekvenálásával (NGS, Next
Generation Sequencing). A módszer nagy előnye, hogy olyan mikróbákat is ki tud mutatni,
amelyek a hagyományos módszerekkel a detektálási küszöb alatt maradnak.
Mit mutat meg pontosan a teszt eredménye?
A vaginális és az endometrium mikroflórájának megváltozása kapcsolatban állhat a sikertelen
beültetésekkel és a korai spontán abortusszal. A teszt kimutatja a vaginában és az
endometriumban található mikrobiom eloszlását, és magyarázatot adhat:
A riport minden esetben tartalmaz javaslatokat arra nézve, hogy az esetleges kóros állapotot
milyen kezeléssel érdemes kezelni.
Hogyan végezzük a tesztet?
A teszt elvégzéséhez vaginális kenetre és endometriális biopsziára van szükség. A mintavétel
nem tart tovább néhány percnél. A levett minta stabilizáló oldatba kerül, és így könnyen és
biztonságosan szállítható.
Mikor érdemes elvégeztetni a MicroVE+ tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
Ni-POC teszt: a vetélések genetikai hátterének az analízise (a magzati gének elemzése)
A meddőség egyik legnagyobb problémája a Visszatérő Korai Várandósság Elvesztése (RPL, Recurrent Pregnancy Loss, vagy Recurrent Miscarriages). RPL esetében megtörténik a beágyazódás és az embrió néhány hétig fejlődik, utána azonban spontán abortál, vagy művileg kell megszakítani a kialakult várandósságot. Az első trimeszterben az RPL meglehetősen gyakori, és 50%-ban az embrió kromoszómális rendellenességei állnak a háttérben. A mesterséges beavatkozáson átesett páciensek esetében ez az arány még 60%-nál is magasabb lehet.
Mi a teszt célja?
A várandósság alatt az első trimeszter a legkritikusabb időszak, ilyenkor fordul elő vetélés a leggyakrabban. A vetéléseknek (RPL) akár természetes, akár művi úton történik, 50%-ban genetikai okai vannak. Mesterséges beavatkozáson átesett páciensek esetében ez az arány 60%-nál is magasabb lehet (ld: ábra). A genetikai okok elsősorban a magzati kromoszómaállománnyal függnek össze. A kialakult és beágyazódott embrió gyakran kromoszómaeltérések (aneuploidia) miatt nem tud továbbfejlődni. Beültetés előtt az embriót meg lehet vizsgálni, de Magyarországon ez a teszt nem engedélyezett. Az egyetlen vérvételen alapuló lehetőség a vetélés genetikai okának a kiderítésére a Ni-POC teszt. A teszt segítséget nyújt az orvosnak is annak eldöntésében, hogy a vetélést az embrió hibája okozta-e, vagy pedig a befogadó környezet. Amennyiben ugyanis nincs kromoszómális eltérés, úgy érdemes a méhnyálkahártyát vizsgálni (ld: receptivitás, mikrobiom, immunológia, endometriózis tesztek). A teszt célja a magzati sejtek genetikai hátterének az elemzése nem invazív módon. Nincs szükség sebészi beavatkozásra, egyszerű vérvétellel megoldható, és 10 napon belül ad eredményt. Amennyiben a teszt eredménye negatív, tehát nincs kimutatható kromoszómális eltérés, úgy a teszt árának 30%-át visszatérítjük a páciens részére.
Hogyan végezzük a tesztet?
A tesztet anyai vérmintából lehet elvégezni, célszerűen a vetélés időpontjához képest a lehető legrövidebb időn belül (max. 10 nap a spontán vagy a művi abortuszhoz képest). Ilyenkor ugyanis az anyai vérkeringésben még megtalálhatók a magzati sejtek, de az idő előrehaladtával számuk csökken, majd eltűnik. A teszt során a magzati sejtek kiválogatásra kerülnek, és új-generációs szekvenálással (NGS) elemzik a magzati DNS-t.
Lehet kezelést alkalmazni, ha a teszt eredménye pozitív?
A Ni-POC teszt csak arra a kialakult várandósságra, illetve arra a beültetett embrióra ad információt, amelyik vetéléssel ért véget. A teszt eredményéből nem lehet következtetéseket levonni a jövőben kialakuló várandósságra, ugyanis minden embrió különbözik egymástól.
Mikor érdemes elvégeztetni az Ni-POC tesztet?
A teszt egyaránt javasolható:
A teszt korlátai
Szakirodalom
A méhnyakrák szűrés az egyik legfontosabb nőgyógyászati vizsgálat, amely életeket menthet.
Viktória története megmutatja, hogy a női egészség kihívásai ellenére is van remény, és az anyaság csodája elérhetővé válhat kitartással és bizalommal. Olvasson tovább, hogy megismerje a CMF Medical egyik sikertörténetét!
Az ünnepi időszakban különösen fontos a tudatosság azoknak, akik szénhidrát-anyagcsere zavarral élnek, mert a hagyományos ételek könnyen megterhelhetik a szervezetet. Olvasson tovább dietetikus szakértőnk tanácsaiért!
A cikluskövetés segít megérteni a szervezet működését és a termékeny napokat, így növelve a fogantatás esélyét. Olvasson tovább, hogy megtudja, hogyan támogathatja ez a tudatos családtervezést!
Tudatos lépésekkel sokat tehet a sikeres családalapításért. Olvasson tovább, és tudja meg, hogyan kezdheti el!
Ha a menstruációs ciklus felborul, az a test figyelmeztető jele is lehet. Olvasson tovább és tudja meg, mi okozhatja a változásokat!
Rendszertelen, túl hosszú vagy túl rövid a menstruációja? Ismerje fel a vérzészavar jeleit, és tudja meg, mikor érdemes nőgyógyászhoz fordulnia!
PCOS diagnózisa esetén a családtervezés kérdése gyakran aggodalmat kelt. Cikkünkben bemutatjuk, hogyan segíthet a megfelelő szakmai támogatás a sikeres fogantatásban és az anyává válásban.
Az őssejt levétel egy egyszeri, vissza nem térő lehetőség, amellyel sokat tehet gyermeke jövőjéért. Tudja meg cikkünkből, hogy hogyan!
A megelőzés mindig könnyebb, mint a kezelés. Tudjon meg többet a HPV oltásról és arról, miért kulcsfontosságú már fiatal korban beadatni!